Hamarosan beköszönt a vizsgaidőszak.

Sziasztok!

Akik nyomon követik az életemet, vagy ismernek, azok tudják, hogy szeptemberben hatalmas váltást hajtottam végre. Négy év után otthagytam a Károlit, és az ELTE bölcsészettudományi karán folytatom a tanulmányaimat. Szeptember végén már írtam erről egy cikket, hogy frisshusiként hogyan érzem magam egy nagyobb egyetem falain belül. Azóta is többen lépten-nyomon megállítanak és kérdeznek, hogy hogyan érzem magam az új helyen. Ilyenkor mindig azt mondtam, hogy majd a szemeszter végefelé nyilatkozom. Most pedig itt vagyunk a szorgalmi időszak végefelé battyogunk, és ezzel együtt megkezdődik a vizsgaidőszak is.

Azt sem tudom, hogy hol kezdjem el, mert tényleg rengeteg minden történt azóta és sok-sok új dolgot tapasztaltam meg. Talán elsősorban azt lenne érdemes megemlítenem, hogy idáig még mindig úgy gondolom, hogy jól döntöttem, hogy egyetemet váltottam. Sokan próbáltak lebeszélni, azt mondták, hogy a tanárok java szemétkedik, a hallgatók pedig mindannyian borzasztóan sznobok. Én ezt szerencsére nem tapasztaltam. Akik engem tanítanak ők mind nagyon jó előadók, és hatalmas tudásuk van. A legjobb pedig az, hogy idáig bármelyikhez odamehettem segítséget kérni, és mindig kaptam is. A szaktársaim nagyrészével is elég jól kijövök. A közös munkák folyamán nincsenek fennakadások, és idáig még nem tapasztaltam azt, hogy kinéztek volna, mert új vagyok az egyetemen.

elte-btk1.jpg

Ebben a szemeszterben javarészt szakmódszertani tárgyaim vannak, és azok is többségben szemináriumok, ami azt jelenti, hogy az óralátogatás alól két alkalommal van lehetőség távol lenni, azon túl kötelező bejárni. A Károlin ezt a két alkalmat mindig az ősziszünet előtt és után szoktam felhasználni, hogy három hetet ne kelljen bejárnom. A félév során viszont mindössze egy hetet hiányoztam, amikor az őszi szünet előtt lebetegedtem. Azon kívül kimondottan szeretek bejárni, de még az előadásokra is, mert minden alkalommal hallok olyan dologt, ami érdekes számomra.

Amúgy a kurzusokon sem várnak el olyan dolgokat az évközi értékeléshez, ami ne lenne teljesíthető. Idáig minden szemináriumon teljesen reális, és kivitelezhető feladatokat kaptunk, amit értékeltek az oktatók. Több kisebb beadandó feladat, szemináriumi dolgozat, és javarészt prezentációk amiket elvárnak a szemináriumokon. Több esetben az előadásokat párban kell elkészíteni, és előadni.

Idáig túl vagyok öt beadandó feladaton, három egyéni és két csoportos prezentáción, ezen kívül pedig még előttem ál mégegy páros előadás, és két szemináriumi dolgozat beadása, na meg a teljes vizsgaidőszak. Nem gyomorgörccsel állok már neki egy-egy ilyen feladatnak. A vizsgaidőszaknek meg meg van a maga bája, hogy mindig izgulok vizsga előtt, de idén elhatároztam, hogy nem teszem. Magabiztos leszek, és hinni fogok magamban, hiszen meg tudom csinálni.

Amióta ez ELTE-re járok, azóta a szabadidőm körülbelül egyenlő a nullával, igaz korábban sem volt sokkal több. Ennek ellenére ezt nem bánom, mert az egyetem hasznos dolgokkal köti le az időmet.

Egyszóval még mindig csak pozitívan tudok nyilatkozni, aztán lehet, hogy ez az első vizsgaidőszakom végére megváltozik, és majd dühöngök itt nektek több soron keresztül (bár ezt nem hiszem).

3 thoughts on “ELTE krónikák #2 – A szorgalmi időszak vége

    1. ha már vicc(ek):
      Amerikai iskolában a tanárnő feladja a házit, hogy mindenki hozzon egy tanulságos történetet, ami a családjában történt. Rendszerint mindenki “elkészíti” és a tanárnő mindenkitől ki is kérdezi:
      -Jack, te mit hoztál? -Egyszer vittünk a vásárra tojást, de defektet kapott a kocsi és amikor megugrott, az összes tojás eltört.
      -Mi a tanulság? -Hogy nem szabad az összes tojást egy autóban vinni.
      -Ügyes vagy!
      – És te Jane? -Egyszer vittünk a vásárra tejet lovon, de megbotlott a ló és az összes tej kifolyt.
      -Mi a tanulság? -Hogy nem szabad az összes tojást egy lovon vinni.
      -Ügyes vagy! És te kicsi Joe?
      -Egyszer a nagyapám Bob bácsi katonaként Vietnámban szolgált, és a vietkongok kilőtték a gépét, és elkezdett zuhanni. Nem volt más a gépben, csak egy üveg whiskey, egy géppuska és egy bozótvágó kés. A whiskey-t gyorsan megitta, nehogy megsérüljön a zuhanás alatt. Mikor lezuhant, és kikászálódott a roncs közül, észrevette, hogy 100 vietkong vette körül a gépet. 60-at lekaszabolt a géppuskával, de kifogyott a tölténye. 30-at leölt a késsel, de kicsorbult. Ezért a maradék 10-et a kézzel kellett megfojtania.
      -Jézusom Joe! Mi ebből a szörnyű tanulság?
      -Ne b@sztasd Bob bácsit, ha részeg.

      #imsorry :”D

      Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s