Sőt szükséges is! 

Sziasztok!

Mostanában ismét sokat agyalok azon, hogy hogyan, s milyen módon éltem korábban az életem, és persze azon is, hogy mennyi mindent hagytam ki emiatt. Ha belegondolok, akkor gyerekkoromban mindig azt hallottam a környezetemben, hogy önzőnek lenni mennyire rossz dolog, és hogy mindig másokra legyünk tekintettel. Mindig próbálták azt elhitetni velem, hogy minden esetben önzetlennek kell lenni, és nem a saját érdekeinket szem előtt tartani. Én még azért is voltam nehezebb helyzetben emiatt, mert egyke vagyok, és a társadalmi beidegződés már látatlanul is elkönyvelt önzőnek. Szóval nekem emiatt duplán is bizonyítanom kellett volna, hogy nem vagyok önző.

Ha meghalljuk azt a szót, hogy önző, akkor a legtöbbünknek a fizikai önzőség jut eszünkbe. Egy olyan emberre gondolunk ilyenkor, aki mindig csak magára gondol, mindig csak magának vesz meg mindent, és csak magával foglalkozik, ezáltal leszarva az embertársait. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy az önzőség egy összetettebb dolog, és sokkal jobban mögé kell látni, hogy ki miben, és miért önző.

Azt szoktam mondani, hogy én egy empatikus ember vagyok, aki képes átérezni azt, hogy mások mit éreznek, vagy min mennek át, ennek ellenére ezt nem vagyok hajlandó a saját lelki világom nyugalma elé helyezni. Tudom, ez így első olvasásra elég kegyetlennek tűnhet, és köcsögnek gondolhattok emiatt, viszont az évek alatt rá kellett jönnöm, hogy nem az a legfontosabb az életben, hogy más problémáit megoldjuk, miközben a saját életünkben is vannak megoldandó feladatok.

Fontosnak tartom, hogy segítsünk a bajban levő embertársainknak, és én is nagyon szívesen elmesélem azokat a dolgokat, amik segítettek nekem abban, hogy meglegyen a mostani lelki békém. Nagyképűnek tűnik, de tényleg jól érzem most magam a bőrömben. A múltamat pedig nem felejtem, de nem is hagyom, hogy uralkodjanak rajtam a rossz emlékek. Inkább erőt merítek belőlük, hogy tudjak segíteni azoknak, akik hasonló dolgot élnek át, mint én 10-15 évvel korábban.

Fontos segíteni másoknak, de ezt a segítséget csak úgy tudjuk megadni, ha már a saját életünk kisebb-nagyobb gondjait is megoldottuk. Ezért mondom azt, hogy az életben egy kicsit önzőnek kell lenni. Elsősorban azt kell szemelőtt tartanunk, hogy mi érezzük jól magunkat, és csak azután osztogathatunk tanácsokat arról, hogy mi segít megtalálni a harmóniát az életben. Ne másoknak próbáljunk megfelelni, ne mindig azt nézzük, hogy másnak mi a jó, hanem tartsuk azt is szem előtt, hogy mi hogyan lehetünk boldogak, és mi az ami a mi életünket bearanyozza.

happy-man

Tulajdonképpen ez valamilyen szinten kapcsolódik ahhoz, hogy kényszeresen meg akarunk felelni másoknak, és azért akarunk úgy másoknak segíteni, hogy közben a saját életünkkel nem foglalkozunk, mert a környezetünk ezt várja el tőle. Viszont, ha a saját lelki világunkat nem ápoljuk, akkor könnyen ott találhatjuk magunkat, hogy körülöttünk mindenki boldog, csak a mi életünk nem tart sehol. Ne azért akarjunk segíteni másoknak, mert ezt elvárják tőlünk, hanem azért, mert tényleg megvan bennünk a segítő szándék.

Évente egyszer velem is előfordul, hogy nem mindig látom olyan optimistán a világot, mint ahogyan azt az év többi napján teszem. Ilyenkor szeretek egy kicsit elszigetelődni másoktól, elmerülni a gondolataimban, sőt ilyenkor szokott az lenni, hogy elmegyek egyedül egy kávézőba, étterembe, vagy levezetésképp veszek magamnak valami kis ajándékot. Higgyétek el, ez a terápia kimondottan hatásos tud lenni.

Úgy vélem, hogy az egészséges szintű önzés elengedhetetlen ahhoz, hogy boldog, és kiegyensúlyozott életet tudjunk élni. Sőt egy egészségesen önző ember sokkal nagyobb szociális érzékkel bír, miközben sajnálatosan előfordulhat, hogy a teljesen önzetlen emberek idő előtt kiégnek, és depressziósak lesznek. Persze ez most eléggé nagy általánosított kijelentés lett, de tapasztalataim alapján ez előfordulhat.

Ne féljünk magunkat szeretni, és magunkkal törődni kicsit! Az önzőséget pedig ne feltétlen negatív jelzőként használjuk az emberekre.

Én továbbra is szívesen segítek mindenkinek, akinek szüksége van rá, hiszen úgy gondolom, hogy egy kicsit ez a kötelességem is, ha már magam mögött tudtam hagyni azt a személyiségemet, ami korábban voltam. Ma már képes vagyok másoknak segíteni, de nekem is jó pár évembe került, hogy megtaláljam önmagam, és a lelki békém.

Néha úgy érezzük, hogy az egész világ ellenünk van és minden rossz, ami körülöttönk van, de az apró dolgokban megtalálni a szépséget egy csodálatos dolog. Kis apró dolgokból pedig nagyszerűen lehet építkezni és egy nagyobb csodát kihozni. 🙂 Ami pedig a legfontosabb, hogy soha ne feledkezzetek meg magatokról!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s