“Tesó! Tudsz adni egy ezrest?”

Sziasztok!

Szerintem nem tűlzok, ha azt mondom, hogy a kisebb falvak kivételével szinte mindennapjaink részévé vált, hogy az utcán belefutunk kéregető emberekbe. Továbbá úgy érzem, az sem egy tűlzott megállapításnak, hogy közöttük is rengeteg különbözőfajta viselkedésű ember van. Én Budapest belvárosában közlekedve naponta többször is belebotlok a hajléktalanokba, és az utcai kéregetőkbe. Ilyenkor sokszor elgondolkodom rajta, hogy ezeknek az embereknek milyen életük volt, hogy erre kényszerültek. Nincs jogom ítélkezni, mivel nagyon sokan önhibájukon kívül jutottak ide, de azért őszintén sokan vannak olyanok is, akik saját maguk választották ezt a létformát.

Engem azért mindig szomorúsággal, és csalódottsággal tölt el ez a jelenség, már csak azért is, mert a kormány eközben teljesen mást kommunikál a lakosság felé. Sokszor hallhattuk már, hogy nincs már hajléktalan ember, és éhező gyermek. Ennek ellenére, a belvárosban szinte minden sarokra jut egy hajléktalan, és az ételosztásokkor is hatalmas sorok várakoznak a város különböző pontjain. Ha tehetem, akkor segítek, de vannak olyan esetek is, amikor vagy nem tudok, vagy nem akarok adni pénzt.

Amióta Pesten élek, azóta nagyon minimális készpénzt tartok magamnál, leginkább a kártyámat használom, ezáltal próbálom kivédeni azt, ha elvesztíem, vagy ellopják a pénztárcámat, akkor a pénzem azért megmaradjon. A kártyát szerencsére le lehet tiltatni egy, viszont az elveszett készpénz már nem menthető meg. Amiért pedig a legtöbb esetben nincs nálam készpénz, ezért nem is tudok adni, ha kérnek. Ilyenkor maximum azt az aprópénzt szoktam odaadni, ami a pénztárcámban, vagy a zsebeimben nagyon ritkán van.

Ahogyan korábban emlegettem a kéregetők között is különbözőfajta emberek vannak, és különböző módon szoktak kérni, és lereagálni azt, ha azt mondom, hogy nem tudok adni. Szerencsére a legtöbb esetben normális reakciókkal találkozom, viszont, ha tehetem, akkor szoktam segíteni.

Ha tudok segíteni pár forinttal, vagy étellel akkor az esetek többségében meg szokták köszönni, de volt olyan is, hogy csalódnom kellett. Én kimondottan szeretem, ha egy hajléktalan őszinte és meg meri azt mondani, hogy piás és a napi adagjához gyűjt pénzt, azt viszont nem szeretem, ha gyerekekre és betegségre hivatkozva csalnak ki pénzt a gyanútlan járókelőkből.

homeless-medicaid

Többször is előfordult, hogy gyerekekre hivatkozva kértek tőlem pénzt, mert nem tudnak enni adni nekik. Ilyenkor mindig el szoktam mondani, hogy pénzt nem tudok adni, és felajánlom, hogy a boltban veszek nekik ételt. Az esetek többségében viszont csalódnom kell, mert ezek az emberek nem élnek ezzel a lehetőséggel, és válogatott szitkozódásokkal küldik el az embert melegebb éghajlatra.

Több olyan eset is megtörtént már velem, hogy étellel próbáltam segíteni, de cserébe csak szidalmat kaptam, hogy ők pénzt kértek, és azt adjak. Pedig, amikor kérte, akkor még azt mondta, hogy kajára gyűjt.

Az egyik legkiábrándítóbb eset után döntöttem el, hogy soha többé nem jótékonykodom, mert az nagyon felcseszte az agyam. Az eset 2018 nyarán történt. Reggel igyekeztem a Keleti pályaudvarra elérni a vonatomat, de előtte beugrottam a Lipóti pékségbe venni egy szendvicset, gondolván, hogy a vonaton majd megreggelizek. A pékségből kijövet megállított egy nő, hogy pénzt gyűjt, mert a gyerekének szeretne ennivalót venni. Én meg gondoltam, hogy tudok később is enni, és odaadtam neki a szenvicsemet, mondván, hogy nem tudok pénzt adni, de ezt szívesen felajánlom. A nő olyan szinten kiakadt, hogy a szendvicset a szemem láttára beledobta a kukába, és üvöltözni kezdett, hogy ő pénzt kért, én meg egy szendviccsel szúrom ki a szemét. Hozzáteszem, hogy egy méretes sonkás bagett volt, amit, ha elfeleznek is elég egy reggelire.

Ezután elgondolkodtam, hogy soha többé senkinek nem adok semmit. Nem hálát vártam volna el, mindössze azt, hogy miután elfogadja a szenvicset, azt tényleg a gyerekének vigye, hogy az megehesse.

Egy másik kiábrándító esetnek pedig mindössze a szemtanúja voltam, de rossz volt látni. Szintén a Keleti pályaudvaron történt az eset. Éppen az automatából vásároltam meg a bérletemet, miközben a mellettem levő automatánál egy 20 év körüli lány vásárolt jegyet. Miközben az automatával bíbelődött odalépett hozzá egy nem idén nyáron barnult nő, aki pénzt kért tőle. A lány pedig szemrebbenés nélkül adott neki 1000(!) forintot. Ezzel igazából semmi bajom nem lett volna, hiszen mindenki annyit ad, amennyit gondol. Viszont a kéregető nőnek ez nem volt elég, és valami indokkal kicsikart a lányból még egy ezrest. Ez azért teljesítmény, hogy valaki 5 perc alatt keres két rugót. A nő el is ment, majd egy kis idő múlva visszajött a lányhoz, és megkérte, hogy ne szarakodjon már vele két darab ezressel, mert látja rajta, hogy egy ötezres sem kottyanna meg neki. Ekkor léptem közbe én, hogyha nem tetszik valami, akkor a lánynak visszaadhatja azt a kétezer forintot, vagy különben húzzon a fenébe. Azért a pofátlanságnak is van határa.

Mindenesetre én azt mondom, ha tehetjük segítsünk, de ez nem elvárható. Mindannyian fizetésből élünk, és bizony nálunk is van olyan, hogy éppen annyi van csak, ami nekünk elég. Én is attól függően segítek, hogy megtehetem-e, vagy sem. Hónap végén mindig nehezebb.

Egy valamit viszont nem szabad! Ne bántsuk ezeket az embereket, csak azért, mert az utcán tengődnek. Így is van elég bajuk, ne rúgjunk beléjük mi is még egyet. Ők is emberek, és mi sem tudhatjuk, hogy mit hoz nekünk a jövő. Bízom benne, hogy azért ebben az életben megérem még azt, hogy ne legyen éhezés és nélkülözés.

Egy gondolat “Az utcai kéregetők” bejegyzéshez

  1. a legutóbbi emlékem h a pécsi árkád előtt adtunk aprót egy úrnak télen,de azt mondta páromnak éhes.. bementünk enni,és jöttünk ki a koncertre át az Estbe,gondoltuk a vásárolt pörit,odaadjuk neki kifelé menet,sajnos már elment addigra,de segítettünk volna szívesen,még felsétáltunk a térre is,de nem láttuk semerre.
    a durva pesti emlék amikor jegyet vettem,odajött egy fiatal csaj és folyamat szóval tartott,segítsen,nemtudom hogy kell? stb inkább egzecírozott,és közölte talán azt h a visszajárót adjam oda v vmi ilyesmi,úgy emlékszem jött ki több címlet tán,adtam 500at és kevesellte.. úgyhogy otthagytam a rákba. felhúzott.
    pesti utaim során nem volt nap h vki kéregető ne jöjjön oda hozzám,de barátságos és pozitív a kisugárzásom,kéregetők,turisták,idegenek is odalépnek hozzám.
    nincs bajom velük,de lehetőleg ne az én k anyámat legyen,ha adtam bármit is és őnagyságának/őfelségének nem felel meg. …

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s