Mármint a számítógépekhez. 

Sziasztok!

Sokat gondolkodtam rajta, hogy ma milyen témát is hozzak, és a végül úgy döntöttem, hogy ismét egy gyenge pontomat fogom feltárni számotokra. Ez pedig nem más, mint, hogy teljesen agyilag zokni vagyok a számítógépekhez. Pedig még nem is olyan régen valami Vágási nevű illető ajánlotta, hogy vásároljam meg a Mikroszoft Vindóz 95- programot, mert azzal szerinte mindenfajta csodákat tudok csinálni. Hát végül nem kiderült, hogy átverte a fejem, hiszen az 25 éve volt nagy cucc. 😀

Amúgy a viccet félretéve eléggé fura dolog ez az én életemben, mert anno informatika szakirányú szakközépiskolába jártam, és heti 8 órában tanultam (volna) informatikát. Ezért egy kicsit kínosan hangzik, hogy szinte szart nem értek hozzá. Illetve az túlzás, mert tökéletesen tudom ki- és bekapcsolni, megnyitni a Chromot és kezelni azt, de ezen kívül még tudom használni a MS Wordöt és a Photoshopot.

Gyerekkoromban hatalmas hévvel álltam neki mindennek, ami a számítógéppel kapcsolatos volt. Akkoriban viszonylag elég későn, 12 évesen kaptam meg az első számítógépemet, amire mindenfajta játékprogramot feltelepítettem, és minden szabadidőmet az kötötte le. Az általános iskolában is mindössze hetedik osztálytól kezdték el tanítani az informatikát. Az elméleti része már akkor sem kötött le. Mindig azt vártam, hogy a Comenius logot használjuk, és abban rajzoljunk. Nyolcadik osztályban pedig megtanultuk az MS Office három alapvető programját használni, a Wordöt, az Excelt és a Powerpointot.

Na mivel ez a három program olyannyira jól ment és olyan büszke voltam magamra, hogy milyen profi vagyok nyolcadik osztályban, pályaválasztáskor elkövettem azt a ballépést, hogy informatika szakirányú szakközépiskolába menjek. Pedig akkor azt hittem, hogy megtalálom a helyem, és hogy én is számítógépzseni, majd műszaki informatikus leszek.

dog-using-laptop-computer-1170x1000

Ezután jött számomra csak az az igazi feketeleves. Heti nyolc órában kellett az informatikát tanulni, amiből fele elmélet, és fele gyakorlat volt. Itt az Office alkalmazások használata már csak igazán kicsike hányadát tette ki a tanmenetnek. Jöttek a komolyabb dolgok, amikről korábban sosem hallottam. Értem ezalatt a weboldal készítést, a programozást, vagy az adatbázis-kezelést. Az elméleti részéről meg ne is beszéljünk, hiszen rengeteg szabályt, működési elvet, felépítést, és info-történetet kellett (volna) bemagolni.

Ott voltam fél évvel a kilencedik év elkezdése után, és fogtam a fejem, hogy mégis hová kerültem, és hogy a fenébe fogok én egyáltalán leérettségizni, nem hogy ezen a pályán érvényesülni. A legtöbb órát végigszenvedtem, amit meg kellett tanulni elméletből azt valahogyan elégséges szinten megpróbáltam megtanulni, és törtem a piciny fejem, hogy mégis mi a fene legyen velem.

Szerencsére az akkori szakközépiskolai (ma szakgimnázium) rendszerben még megengedett volt az ötödik érettségi tantárgy megválasztása, ezért megvolt az a menekülőút, hogy nem informatikából, hanem földrajzból fogok érettségi vizsgát tenni. Ezáltal az érettségi papírom is jobban néz ki, hiszen földrajzból négyest kaptam, informatikából pedig tuti, hogy alig lett volna meg a kettes.

Szóval a középiskolai pályafutásom első félévében el is dőlt, hogy nem fogok informatikai pályára kerülni. Amit nem is bánok, hiszen tanítani sokkal jobban szeretek, mint non-stop a kijelző előtt ülni görnyedten. Ez mindössze azért kellemetlen, mert ha valami bonyolultabb probléma van a számítógépemmel, akkor egyből segítséget kell kérnem valakitől, vagy rohannom kell a szervízbe.

Sokaknak ez a tény, hogy nem értek a számítógépekhez azért is tűnik szürreálisnak, mert blogot vezetek, és többen megjegyezték már, hogy a kinézete nem annyira tűnik amatőrnek. A weboldalam kinézete viszont nem az én érdemem, mert valójában előre legyártott WordPress Prémium sablont használok, mert így könnyebb nekem egy normális kinézetet kölcsönözni az oldalnak.

Szóval sajnos nem értek se ahhoz, hogy mi van a számítógépben, és ahhoz sem, hogy hogyan kell alap dolgokon kívül mást csinálni. Már akkor tapsolok, ha egy operációs rendszert fel tudok telepíteni anélkül, hogy ne kelljen az elejéről kezdenem újra. Nem tudom mennyire számít ez ma szégyennek, én nem annyira nem szégyellem, és ha valamiben megakadok, akkor segítséget kérni sem szégyellek. 😉

2 gondolat “Hülye vagyok hozzá…” bejegyzéshez

  1. mkit mas kot le es tud erdekelni en sztem no letemre talan tul sokat is konyitok az informatikahoz.. imadok elmokarolni a gepen fel es le installalni ha apro a hiba meg tudom csinalni nyilvan kek halalt kapok en is meg vagyok love.
    volt blogom aminek a sablon kodjat en szerkesztgettem ugy h nekem jo legyen kepet berakni stb stb ha ujbol tovabb kene tanulni elkepzelheto h informatika fele mennek bar azert kodolni nem epp easy lol
    de hat ki mit hogyan merre engem erdekel es szeretem a zinformatikat.. 🤓

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s