Még 2020-ban is létezik a kiközösítés.

Sziasztok!

Az elmúlt időben ismét kevesebbszer volt időm leülni a laptopom elé és elmélkedni az élet nagy dolgain. A múlt héten elkezdődött a tavaszi szemeszter az egyetemen, ami ebben a félévben több szemináriumot tartalmaz. Ez számomra azért jó, mert könnyebben tudok évközi jegyet szerezni, és kevesebb alkalommal kell mennem vizsgázni. Ezen kívül pedig most javarészt PPK-s tárgyaim vannak, ahol nagyon jó, és érdekes dolgokról esik szó. Igazából emiatt is döntöttem ma úgy, hogy egy kicsit félrerakom a komolytalan Ubult, és egy kicsit inkább Gergőként írnék egy olyan témával kapcsolatban, amiről bizony még mindig nagyon sokat kell beszélni.

Az iskolai kirekesztettség még mindig az egyik legnagyobb probléma, amit nem sikerült orvosolni a mai modern világban sem. Rengeteg olyan eset van, amikor a diákok bizonyos okok miatt nem fogadják el a társaikat, sőt többször még a tanárok sem tolerálják azt, ha valaki kitűnik egy közösségből. Már korábban is írtam egy cikket arról, hogy az ilyenfajta kiközösítésnek, vagy zaklatások milyen hatással lehetnek egy akár gyerek-, akár serdülőkorban levő gyerek jövöjére. A véleményem továbbra is változatlan! Az ifjúkorban bekövetkező fizikai, és lelki bántalmazások a felnőttkorra meghatározó sérüléseket tudnak okozni, ezért mind felnőttnek, mind gyereknek meg kell azt tanítani, hogy csak azért, mert valaki másabb annál, amit mi elképzelünk a világról, az még nem rosszabb, és végképp nincs jogunk ahhoz, hogy ezeket az embereket akármilyen módon is bántsuk.

Higher-rate-of-school-bullying-found-in-areas-that-voted-for-Trump

Most pedig kiemelnék néhány tipikus olyan dolgot, ami miatt még mindig kirekesztik a diákokat egy osztályközösségből. Ezek javarészt olyan dolgok, amikről a gyerekek egyáltalán nem tehetnek, és nem ők kérték, hoyg ilyen körülményük legyen.

Kisebbségi származás

Szándékosan nem roma származást írtam, hiszen mindig arról lehet hallani, hogy a roma szegregáció, és a romák kirekesztése milyen súlyos gond, de muszáj megemlíteni, hogy rajtuk kívül több kisebbség is megtalálható Magyarországon belül. Említhetném akár a svábokat, vagy a többi nem magyarajkú kisebbségeket. Az elmúlt évtizedekben a magyar emberek körében olyan szinten elterjedt, hogy csak az az ember, akinek a bőre színe fehér, hogy ez a mai napig hatással van a társadalmunkra.

Emiatt az iskolák is helyszínéül szolgálnak a rasszizmus ezen formájának. És sajnos sokszor nem csak a gyerekek, hanem a tanárok is éreztetik ezekkel a tanulókkal, hogy ők nem egyenrangú tagjai a közösségnek. Erre azt szoktam mondani, hogy van jó ember, és rossz ember! Ha egy röntgennel átvílágítanak mindenkit, akkor egyforma lesz mindenkinek a csontozata, nem lesz különbség! Érdemes már egészen kicsi kortól azt tanítani a gyerekeknek, hogy attól, mert másképp néz ki valaki még lehet ugyanolyan értékes.

Szegénység

Lássuk be őszintén, hogy egy anyagias, és kütyüközpontú világban élünk. Egy üzleti tárgyaláson is a legelső dolog, amit a partnerek csinálnak, hogy látványosan kirakják az asztalra a mobiltelefonjaikat, és már ebből megállapítják, hogy ki az akit komolyan lehet venni, és ki az akit nem! A diákság körében ugyanez működik az iskolákban, csak annyi különbséggel, hogy itt nem csak a mobiltelefon alapján ítélik meg egymást, hanem hogy ki milyen ruhát hord, kit milyen autóval visznek iskolába, és, hogy milyen gyakran járnak külföldre nyaralni. Ez nem egy újkeletű dolog, mert ez már 20 éve az én általános iskolai éveim alatt is így ment.

A gyerekek igencsak kegyetlenek tudnak lenni a sajnuk maguk módján. Köntörfalazás nélkül megmondják a társaiknak, hogy azért nem barátkoznak velük, mert nem jómódű környezetből jött. Itt a szülőknek hatalmas felelőssége van, hiszen a gyerekek nagy része amit az iskolában hangoztat, azt otthonról hozza, és tulajdonképpen a szülő gondolatait, és gondolkodását tolmácsolja a társai felé. A szegénységből marha nehéz kitörni! Egy gyerek, meg pláne nem tehet arról, ha egy ilyen környezetbe születik bele. Az ilyeneket inkább segíteni kéne, hogy legyen lehetőségük jobb jövőt teremteni maguknak. Ezen kívül meg érdemes lenne már végre megtanítani az iskolákban azt, hogy a telefon, a márkás ruha csak kacat, és nem érték.

Mindenesetre hívhattok dinoszaurusznak, de én a mai napig támogatom azt az ötletet, hogy az iskolákba vezessék be az egyenruha használatot, hiszen akkor a társadalmi rétegekbeli különbségek kevésbé tűnnének ki, és a diákok is talán kevésbé foglalkoznának a kücsínnel.

Homoszexualitás

Bár egyesek szerint az oktatást és a nemi orientációt nem szabad egy napon említeni egymással, de én meg úgy gondolom, ahhoz, hogy felvilágosult emberek legyünk, erről is beszélni kell. Mint fentebb is említettem, az aki mvalamilyen szinten más, azt kinézik. Na most ugyanez a helyzet azzal is, ha egy lány egy másik lányt, vagy egy fiú egy másik fiút szeret. Kimondottan a középiskolákban fordul elő ez inkább, ahol már bizony tombolnak a hormonok, és nehéz megértetni, orientációtól függetlenül, a fiatalokkal, hogy nem muszáj egymás szájában lenni non-stop. Szép dolog a szerelem, de az iskolában célszerű lenne kitérni a biztonságos szerelemre, és a nemibetegségekre.

2380044218e3d8d107665014564a2025

Na, de visszatérve a homoszexualitásra! Ezt is meg kell tanítani már akár általános iskolában is, hogy ez létezik, és nem ördögtől való dolog. Bizony vannak olyan fiúk, és lányok, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Ő nem perverzek, nem pedofilok, és nem is aberráltak. Higgyétek el ezeknek a fiataloknak ezerszer nehezebb akkor is, ha nem csesztetitek őket emiatt. Ő is mindössze csak a saját boldogságukat keresik, és nem akarnak senkit sem megtéríteni, hogy melegek legyenek.

Ez is sajnos egy olyan eset, amit a tanárok, és a szülők is nehezen tudnak kezelni. Talán az elmúlt rendszer elnyomó és bigott gondolkodása az, ami még a jelenünkre is hatással van. Ezen kívül pedig továbbiakban is úgy érzem, hogy hazánkban a Budapest Pride felvonulásnak még mindig nagyon rossz hatása van a magyar meleg társadalom megítélésére. Nekünk tanároknak pedig az lenne a feladatunk, hogy ezeket a fiatalokazt meghallgassuk, és esetleg segítsünk nekik. Még véletlenül se próbáljuk meg átnevelni őket, hiszen a melegség nem egy választás, hanem egy állapot!

A tanár gyereke

Talán az egyik legmegosztóbb gyerektípus, amivel életem során találkoztam. Tapasztalataim alapján kétfajta tanárgyerek van. az egyik a tipikus tanárok kedvence, akivel kivételeznek, mert a kolléga gyereke, és van a másik véglet is, akik meg még extrábban szigorúan kezelnek, csak azért, hogy az elfogultságnak látszata se legyen. Őszintén szólva a második lehetőséget tartom jobbnak, de ennek ellenére egy olyan gyereket sem irigyleg, akiknek tanár szülei vannak, és abban az iskolában dolgoznak, ahol a gyerek tanul.

Képtalálatok a következőre: teachers child

Ezek a gyerekek különösen könnyű célponttá válnak a társaik szemében, pláne, ha egy kevésbé közkedvelt tanár gyerekéről van szó. Ilyen esetben a diákság a gyereken veri le, néha szó szerint is, amit a szüleiktől a tanórák keretein belül kaptak.

Ezek a gyerekek nem tehetnek arról, hogy a szüleik ugyanabba az iskolába iratták be, ahol ők is tanítanak. A legtöbbjükön dupla akkora nyomás van, mint egy átlagos diákon. Gondoljatok bele abba, hogy hány helyre szeretnének megfelelni. Elsősorban bizonyítaniuk kell, hiszen a szüleik mindent elsőkézből tudnak. Másodsorban pedig marhára teperniük kell azért, hogy a közösség befogadja őket.

Visszahúzódó típus

Akár általános, akár középiskoláról beszélünk a visszahúzódó diákok mindig könnyebben vállnak az iskolai zaklatások célpontjává, pont amiatt, mert az esetek többségében nem mernek ellenszegülni az őket bántalmazó társaiknak. A visszahúzódottságukból adódik az is, hogy az őket cseszegető diákok tettei nem könnyen derülnek ki, mert nem csak ellenszegülni nem mernek, hanem a tanáraikat, és szüleiket sem szívesen avatják bele a gondjaikba. Ezek azok a gyerekek, akiket a bántalmazásokon kívül mindenfajta megalázó dologra rá lehet venni, és az esetek többségében őket nem védi meg senki.

Képtalálatok a következőre: shy teen boy

Az ilyesfajta kiközösítés talán az egyik legártalmasabb, ami tényleg egy életen át kihathat a diákok lelki fejlődésére, és felnőttkorára. Ha már az iskolában azt szokja meg valaki, hogy mindent megtehetnek vele, akkor felnőttként a munkahelyén is majd úgy ugráltathatják és használhatják ki, ahogyan a felettesei akarják. Nagyon fontos időben észrevenni, akár szülőként, de leginkább tanárként azt, ha valamelyik gyereket ilyen szinten csesztetik, és nem szabad szó nélkül hagyni, vagy félrenézni, ha valami ilyesmi történik. Igenis hatalmas felelősségünk van, nekünk tanároknak azért, hogy ne történjenek ilyen esetek az iskolában. Nem mindenki vagány, nem mindenki barátkozik könnyen. Az ilyen embereket segíteni kell, és nem mégjobban megkeseríteni az életüket.

Ezen cikken belül most csak mindössze öt olyan esetet emeltem ki, amikor jelentősen észlelni lehet az iskolai stigmatizálás jelenlétét. Ezeken kívül még kismillió esetet fel lehetne sorolni, amin változtatnunk kéne. Elsősorban a legnagyobb felelőség még mindig a szülőké, hiszen a gyerekek mindig úgy viselkednek, ahogyan az otthon látják. Már kicsi kortól kezdve azt kéne beléjük nevelni, hogy mindegy, hogy szegény, gazdag, jó tanuló, rossz tanuló, meleg, hetero, fekete, vörös, vagy szőke, elsősorban emberek vagyunk, és a tetteink alapján kell minket megítélni, nem a kinézetünk alapján. Másodsorban pedig nekünk pedagógusoknak a felelőssége a helyes példamutatás a fiatalok számára, hiszen a családon kívül a legtöbb időt az iskolában a tanáraikkal és az osztálytársaikkal töltik.

A kirekesztetteknek pedig csak azt tudom a továbbiakban is tanácsolni, hogy ne adjátok fel, és legyen elég lelki erőtök ahhoz, hogy merjetek segítséget kérni olyan emberektől, akikben megbíztok. Jómagam is átéltem általános iskolásként, hogy milyen, ha az embert egy darab szarnak nézik, akiről azt hiszik, hogy bárhová oda lehet kenni, de szerencsére nyolcadikosként volt még annyi lélekjelenlétem, hogy apukám segítségét kérjem, és innentől kezdve megszűntek a gondjaim. Ha lelkileg nehéz feldolgozni azt, amin átmentetek, akkor nem ciki pszichológushoz fordulni. Egy jó, mélyrenyúló beszélgetés sok esetben hasznos tud lenni.  Ne hagyjátok, hogy elnyomjanak titeket! 😉

 

Egy gondolat “Iskolai stigmák” bejegyzéshez

  1. Kirekesztés sajnos mindig volt, van és lesz, ilyen az emberi természet. Persze a gondolkodó emberek belátják, hogy ez helytelen, és jó esetben tesznek is ellene, de ezek a kirekesztések általában ösztönösek, aki így áll hozzá a másik emberhez, az nem gondolkodik.

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s