Avagy egyeseknek ciki a gyerek, ha nem kitűnő.

Sziasztok!

Remélem jól vagytok, és mindannyian jól tudjátok még kezelni ezt a vírushelyzetet. Őszintn szólva nekem kicsit nehezebben megy, így hogy nem tudok a barátaimmal kimozdulni, és még a konditerembe sem tudok lejárni normálisan mozogni kicsit.

Ez az időszak mindenkinek nehéz, de kimondottan a gyerekeknek, és a szülőknek. Nagyon sok szülő nyáron sem tudja megoldani a kisebb gyerekek felügyeletét, és most is nagyon sok olyan szülő van, aki nem teheti meg, hogy otthon maradjon, így kimondottan nehéz jól kezelniük a helyzetet. Bár én már szerencsére nem vagyok az iskolás korban, de az egyetemi tanulmányaimat kénytelen vagyok távoktatásból végezni, ami ugyanúgy egy felfokozottabb stresszhelyzetet idéz elő. Tudom nehéz, de próbáljunk meg türelmesek lenni egymással, hiszen mindenkinek nehéz most.

Viszont most egy olyan dologról szeretnék írni nektek, ami nagyon gyakori jelenség azon családokon belül, ahol a gyerekek még tanulnak, és azok esetleg nem kiemelkedően jól, hanem közepesen, vagy gyengén teljesítenek. Ez a cikk részben azokon a tapasztalataimon fog alapulni, amiket jómagam is átéltem, másrészt pedig azokat az eseteket fogom megemlíteni, amiket már tanárként tapasztaltam más családoknál.

Szerintem nem mondok azzal újat, hogy szinte általános jelenség, hogy a szülők a gyerekeiken keresztül vágnak fel mások előtt. Amikor bizonyítványosztás van, akkor büszkén osztják meg porontyaik jobbnál jobb eredményeit, munkahelyeket dicsekednek a kollégáknak. A kevésbé jó eredményt elért gyerekek szülei pedig szégyenkeznek, és szomorkodnak, hogy az ö gyerekük miért nem lehet ilyen. Sőt sokszor a gyerekeket szúrós tekintettel kérik számon, hogy ők miért nem tudnak olyan eredményeket produkálni, mint más gyerekei. Egy gyerek esetében rengeteg mindentől függ, ha rosszabbul teljesít az iskolában. Ez lehet nemes egyszerűséggel az is, hogy több időre lenne szüksége arra, hogy megértsen valamit, vagy csak szimplán nem érdekli az adott tantárgy, és nem foglalkozik vele annyira, de nagyon sok esetben az iskolai, sőt akár a családi háttér is közrejátszhat a rosszabb eredmény eléréséhez.

Én soha nem voltam kitűnő, de általános iskola alsó tagozatábantiszta 4-es volt a bizonyítványom, talán egyszer lett csak egy hármasom. Majd, amikor felsőbe kerültünk az egyik osztályt megszüntették, és azokat a diákokat a megmaradó három osztályba osztották be. Hozzánk 11 új diák került be. Teljesen új volt a szituáció mindenkinek, a jól megszokott osztályközösségünk is felborult. Az új osztálytársak nem tudtak igazán beilleszkedni. Ahogyan nőttünk úgy került előtérbe a klikkesedés, a státuszok kiosztása, és a nem menő egyedek zaklatása.

Higher-rate-of-school-bullying-found-in-areas-that-voted-for-Trump

Én az utóbbi kategóriába estem. A szüleim úgy gondolták, hogy ne azzal tűnjek ki az iskolában, hogy van valamim, ezért nem is vettek nekem drága ruhákat, nem volt mobiltelefonom, és nem adtak annyi zsebpénzt, hogy felvásároljam az iskolabüfét. Nálunk sajnos az számított menőnek, akinek volt valamije, és azt mutogatta. Emiatt az osztálytársaim szemében én voltam a csóró gyerek, akit folyamatosan szivattak, nagyrészben ez is közrejátszott, hogy nagyon megutáltam az iskolát, és minden reggel úgy indultam neki, hogy csak éljem túl. A mindennapos megpróbáltatások miatt a tanulmányi eredményem is visszaesett hiszen nem tudtam úgy koncentrálni az órákon, mint korábban, ezen kívül pedig tényleg voltak olyan tantárgyak, mint például a matematika, vagy a kémia, amiket egyáltalán nem értettem, hiába próbáltam azt megtanulni.

Mivel a szüleim reggeltől estig dolgoztak, ezért délutánonként a nagymamám tanult velem, akit bár nagyon szerettem azt tudni kell róla, hogy ő egy kicsit másképp látta a világot, és nem mindig tudta jól kezelni azt, ha valamit nem értettem meg egyből. Sajnos ő nem tudott túllépni a gyerekkori megpróbáltatásain és ezt felnőttkorában a gyerekein, majd az unokáin keresztül próbálta kompenzálni. Számomra ő volt a másik olyan tényező, ami részben elvette a kedvemet a tanulástól annak idején. Napi szinten végighallgathattam, hogy más gyereke mennyire tehetséges, mások zenélni járnak, sportolnak, nyelveket tanulnak, én meg még a másodfokú egyenlet képletét sem tudom megtanulni, és a húrtrapéz területét sem tudom kiszámolni. Ő úgy gondolta, hogy azzal ad motivációt, ha alsóbbrendűnéségemet érezteti. Ezen kívül sajnos ő azt hitte, hogy én ezeket nem akarom megtanulni és emiatt tévesen azt hitte, hogy én nem szeretem őt. 10-12 éves gyerekként marhára nem értettem, hogy miért csinálja ezt, de az évek múlásával annyiszor hallottam ezeket, hogy tényleg elhittem, hogy egy senki vagyok, és nem viszem semmire. A szüleim minderről csak akkor szereztek tudomást, amikor elballagtam általános iskolából.

iStock_000026795804_Medium

A családban nálunk mindenkinek ciki volt, hogy a full 4-es diákból, egy 2-es, 3-as tanuló lettem, hiszen anyukám kolléganőinek a gyerekei jó tanulók voltak, a barátaink gyerekei is sorra mentek különbőzőfajta versenyekre, csak én voltam az aki nem tudott az egyről a kettőre lépni. Mindehez társult még egy olyan osztályfőnök is, aki a szüleim felé mindig azt kommunikálta, hogy semmire nem fogom vinni. Mindezek miatt jutottam el arra a szintre, hogy 14 évesen, 110 kilósan nem voltak barátaim, nem volt semmilyen életcélom, és megváltásként éltem meg azt, hogy középiskolába mehetek, és talán tiszta lappal indíthatom az életem.

A nyolcadik utáni nyári szünetben nagyon sokat beszélgettem a szüleimmel, elmeséltem mindazt, hogy min mentem keresztül az iskolában, mamánál, és azt, hogy mennyire rosszul esett, hogy másokhoz hasonlítgattak, és nem azzal foglalkoztak, hogy én milyen vagyok, és hogy mindig a gyengeségeim voltak a fokúszban, és nem az erősségeim. Tudjátok, a szülők már csak ilyenek, hogy könnyebben meglátják a rosszat, mint a jót.

Szóval innentől kezdve felfedezték azt, hogy milyen az, ha egyedül tanulok, és nem szégyenként élték meg azt, hogy a reál tárgyakból gyenge vagyok, hanem meglátták az erősségeimet is a humán tárgyakban, és elkezdtek abban támogatni. A későbbiekben azon sem akadtak fent, amikor előre bejelentettem, hogy nekem a matematika érettségin az a fő cél, hogy meglegyen, és nem az, hogy milyen, hiszen már akkor is tudtam, hogy a továbbtanuláshoz a matekra nem lesz szükségem.

Az én esetem kicsit sem mondható egyedinek, hiszen akár környezetünkben, akár az internetes fórumokon rengeteg olyan szülőt lehet találni, akik elkeseredetten mesélik, hogy mekkora szégyent hoz rájuk a gyerek azzal, hogy nem tanul. A rosszabbik eset pedig az, hogyha ezt a gyerekkel éereztetik is és a beszélgetés helyett egyből büntetnek.

Father and son argument

Azt lenne nagyon fontos megérteni és elfogadni, hogy a gyerek tanulmányi eredménye nem feltétlenül attól rossz, mert lusta és nem akar tanulni. Érdemes ilyenkor az iskolát is felkeresni a szülőknek, és nem csak az osztályfőnököt megkérdezni, hanem a szaktanárokat is, hiszen mindenki másképp látja a diákokat. A legfontosabb pedig az lenne, hogy attól, mert a gyerek esetleg nem ért valamit, vagy nehezebben tanul attól még egyáltalán nem lesz ciki. A gyerekek nem versenylovak, az iskola pedig nem versenyistálló. A gyerekkel le kell ülni megbeszélni, hogy mi a baj, és mi az amiben segíteni lehet neki. Segítséget kérni és adni pedig egyáltalán nem ciki, mint ahogyan az sem, hogy a gyerek nem kitűnő. Nagyon sok esetben egy hármas jegy elérésében sokkal több, munka van, mint egy jelesben.

Szóval kedves szülők szeressétek olyannak a gyerekeiteket amilyen, és ne érezzétek szégyennek, ha nem kitűnő tanulók. Lássátok meg az erősségeiket, és támogassátok őket, ha már vannak ambícióik. Nagyon fontos, hogy meglegyen a folyamatos kommunikáció gyerek, szülő, és iskola között.

Én hálás vagyok a szüleimnek, hogy idővel felnyílt a szemük és támogattak minden elképzelésemben, és tartották bennem, amikor az egyetemen a mélypontra kerültem és támogattak az iskolaváltásban is.

3 gondolat “Szülői szégyenkezés” bejegyzéshez

  1. Szerintem a képességekhez kell mérni a jegyeket, és azzal kell foglalkozni, amiben jó a gyerek. Ha valaki képes 5-ösre, akkor azt kell tőle elvárni, de ha csak 2-esre képes valaki, akkor annak is örülni kell. Csak sok szülő nem akar annyit foglalkozni a gyerekével, hogy meglássa, miben mennyire jó és miben szorul segítségre. Ehhez idő és türelem kell.

    Kedvelés

  2. Minden embernek jelentős szerepet tölt be életében a gyermekkori tapasztalatok, élmények és minták, amiket elsajátított, ha kedvezőek voltak, ha nem. Ezért is tartom fontosnak, hogy a kezdeti időszakunkban, megkapjunk minden támogatást a szülőktől, ugyanis ez kihat a későbbi önbizalmunkra. Az olyan embereknél, akik nehéz gyerekkoron mentek keresztül, sokszor előfordul, hogy hiányzik a valakihez való tartozás érzése. Hajlamosak a magányra, ugyanis kívülállóknak érzik magukat, mert úgy gondolják, hogy ők nem eléggé elfogadhatóak, hiszen a kezdetek kezdetén is ezt tapasztalták.
    Nekem is voltak negatív élményeim, mint mindenki másnak. Néha lehet, hogy több is kijárt, de szerintem pont ezek azok az élmények amiknek a hatását, ha fel tudjuk ismerni önmagunkban és van elég kitartásunk változtatni rajta, a legnagyobb erőt tudják adni. Nekem is nehéz volt levetkőznöm ártalmas beidegződéseket, amik sok ideig nagyon rossz irányba terelték az életem, de nem volt lehetetlen. Tudom, hogy van még min csiszolgatni, és erre szerencsére van is egy egész életem :).
    Sokszor hátránykét fogunk fel negatív dolgokat, és észre sem vesszük, hogy ott vannak a lehetőségek csírái.

    Kedvelik 1 személy

  3. Egy kis mocsok szarházi vagy, ugye tudod? Szüleid joggal szégyenkezhetnének miattad is meg a nevelésük miatt is. Felneveltek egy full hálátlan semmirekellő rosszindulatú alakot.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) MA bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s