Nem ismeretlen, de szokatlan. 

Sziasztok!

Jelenleg Komáromból jelentkezem, de most kivételesen nem azért, mert a nyelvsuliban lennék, hanem hazajöttem egy napra, hogy a szüleim lássanak, és megnyugodjanak, hogy minden rendben van velem, és a COVID-19 még nem tört be hozzám a lakásba, sőt nem is erőszakolt meg síkosító nélkül sem. Viszont ennek a fránya világjárványnak köszönhetően nekem is át kellett állnom az otthoni munkavégzésre. Nem nagyon akarok panaszkodni emiatt, hiszen rengeteg ember veszítette el a munkáját az elmúlt pár hétben és szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan munkám van, amit egy számítógép előtt ülve Skype-on keresztül is tudok végezni.

Mindenesetre számomra nem ismeretlen a home office fogalma, hiszen amikor az 5 Perc Angolos munkáimat csinálom, akkor is itthonról dolgozom. Volt egy másfél év az életemben, amikor ezt a munkát is irodából, munkahelyi körülmények között végeztem, aztán a munkahelyváltás előtti utolsó három hónapot már home office-ban dolgoztam a gyomorfekélyem miatt.

Őszintén szólva akkor azt hittem, hogy milyen jó lesz, hogy nem kell korán kelnem, ráérek nyugodtan megreggelizni, kényelmesen elkezdeni a munkát, és nem kell rohannom sehová, de sokkal rosszabb volt, mintha bejártam volna az irodába. Maga a tudat, hogy otthon vagy, de közben nem csinálhatsz azt, amit akarsz, mert munkaidőben vagy, és dolgoznod kell. Nekem még ebben is szerencsém volt, hiszen nem kellett résztvennem videokonferenciákon, így nyugodtan lehettem kényelmes otthoni viseletben.

home office_2

A jelenlegi helyzetben három fronton is otthoni munkavégzésre vagyok ítélve. Elsősorban az egyetem jelenleg távoktatással folyik, így a rendes órarendi időbeosztást követve mindig elérhetőnek kell lenni, és oda kell figyelni, hogy milyen körülmények között jelentkezünk be, és milyen öltözékben, mert itt a legtöbb oktató kéri, hogy jelenjünk meg a kijelzőn mindannyian. Másodsorban megint egy kicsit 5 Perc Angolozok a felszabadult időmben, hiszen most nem nagyon tudok hódolni egyik szabadidős tevékenységemnek. A harmadik dolog pedig, ami számomra a legújabb és eddig a legszokatlanabb a nyelviskolai munka, amit jelenleg szintén Skyp-on keresztül végzünk.

Korábban még sosem csináltam a tanítás ezen fajtáját, és őszintén szólva az eddigi tapasztalataim alapján nem is lesz a kedvencem. Az online órák nagy előnye az, hogy bárhonnan meg lehet tartani, ezért én a nyelviskolát átköltöztettem jelenleg Budapestre az albérletembe, ahol a dolgozósarkomból tanítok jelenleg. Viszont hátrányait is megtapasztalhattam már. Nagyon fontos, hogy mindkét fél részéről stabil legyen az internetkapcsolat, és a jóminőségű mikrofon sem egy hátrány, hiszen az online térben is leginkább a beszédalapú oktatást folytatjuk. Nagyon bízom benne, hogy idővel vissza tudunk térni a megszokott kerékvágásba, mert ez így nem könnyű. Igaz szeretem a kihívásokat, de sokkal jobban szeretem, ha személyesen taníthatok és nem egy webkamerába kell bámulnom.

home office

Szeretem, ha olyan munkahelyem van, ahová be lehet járni dolgozni, mert jelenleg egyre kevésbé érzem komfortosabbnak az otthonlétet. Nem véletlenül szokták mondani a szakemberek, hogy az ember onnan ne dolgozzon, ahol lakik, és a szabadidejét tölti. Álmaim lakásában három szoba van. Egy hálószoba, ahol alszom, egy nappali, ahol pihenek, és egy dolgozószoba, ahonnan minden más munkával kapcsolatos dolgomat végzem.

Mindig is szerettem, ha van napi rutin az életemben, és az nem a lakáson belülre korlátozódik csak. Sokan hülyének néztek, de én élvezettel járok be az egyetemre, még az előadásokra is, ha éppen nincs más tárggyal ütközés. Nekem a home office sokkal többet árt, mint használ. Szeretek frissen, vagy félmosottszarként bejárni dolgozni, és néha hullafáradtan hazaérni, meginni egy pohár bort, bezuhanni az ágyba és csak némán bámulni a plafont.

Mindenesetre tényleg nem szeretnék panaszkodni, hiszen még így is tudok dolgozni. Ha pedig ez sem lenne, akkor tényleg azt érezném, hogy az elmúlásé vagyok. Szépen lassan újra magamba fordulnék, antiszociálissá válnék és ott találnám magam, ahonnan elindultam 19 évesen. Nem szeretném, ha ez újra valaha is bekövetkezne.

Kíváncsi vagyok, hogy ti hogyan élitek meg ezt az időszakot. Ha szeretnétek tapasztalataitokat megosztani, akkor a komment szekcióban korlátlan karaktermennyiséget felhasználva leírhatjátok nekünk.

U.I.: A fotó mindössze illusztráció, a tanóráimat rendesen felöltözve tartom meg. 😉

4 gondolat “Home office” bejegyzéshez

  1. A hatékony home office-nak van egy fontos feltétele, ami nálad megvan, de nem mindenkinek van ekkora szerencséje. Egyedül kell élni. Ha más is lakik ugyanabban a lakásban, az már zavar, mert a másik ember ide-oda jön-megy, nézi, hogy mit csinálsz, beszél hozzád, kérdez, stb. Ezért csak az tud otthonról hatékonyan dolgozni, aki egyedül él. (Egyébként a nyugodt életnek is ez a feltétele, nem csak az otthoni munkának.)

    Kedvelés

      1. Ez meglepő. Komáromban tudom, hogy ott vannak a szülők is, de a budapesti albérletedről mindig úgy írsz, mintha csak te laknál ott. De ha nem, akkor te átérzed, amit leírtam a zavaró tényezőkről.

        Kedvelés

        1. Nem szoktam minden részletet elmesélni az életemről. Mindenesetre budapesti viszonylatban nem azt mondom, hogy nem tudnám egyedül fenntartani az albérletet, de akkor mellette nagyon minimál életet kellene élnem. Így meg osztozunk a költségeken. 😉

          Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s