…tudod így van ez! 

Sziasztok!

Ismét elértünk a hét végéhez, letudtuk az eheti munkát is. Egyre jobban hozzászoktam már ehhez a távoktatáshoz, és szerencsére a Skype új frissítésével a számítógépem sem áll le óránként. Ennek ellenére továbbra sem lesz ez a home office a szívem csücske. Már nagyon hiányoznak a tanítványaim, hogy személyesen találkozhassak velük.

Most kivételesen ismét egy kicsit magamról fogok nektek írni. Lehetséges, hogy egyesek számára ez már marhára unalmas, de most úgy érzem, hogy ismét ki kell írnom a gondolataimat, ami a a fejemben jár. Ma egy kicsit a haragról, a dühről, és a bosszúról fogok nektek írni.

Talán még emlékeztek rá, hogy nem is olyan régen, két hete ismét belecseppentem egy családi konfliktusba, csak most éppen nem háttéremberként, hanem főszereplőként. A családom egyik tagja kifogásolta egy korábbi cikkem tartalmának két mondatát és ezt igencsak sajátos módon fejezte ki. Őszintén szólva soha nem viselem jól azt, ha kioktató hangnemben kérnek számon, ami egy idő után üvöltözésbe és sértegetésbe megy át. Mindezt este 9 óra előtt telefonon keresztül.

ct-1537473716-chwsd3rlga-snap-image

Azt érdemes tudni, hogy ez egy olyan személy, aki eléggé fontos volt az életemben, és pont tőle nem vártam volna ezt a viselkedést. Egy nap elteltével a férjével együtt mindketten letöröltek a Facebookról az ismerőseik közül. Ez szerintem az egyik leggyerekesebb lépés volt számukról. Kicsit olyan, mint amikor az óvosások összevesznek és egymásnak kiabálják, hogy többé nem vagy a barátom.

Rengeteget gondolkodtam azóta a történteken. Nem egy olyan este volt, hogy nem tudtam elaludni, mert rengeteg minden járt a fejemben. Sokat gondolkodtam arról, hogy vajon miért így kommunikálta le velem a sérelmeit, meg arról, hogy vajon miért van az, hogy igazából már négy éve valakin próbál fogást találni, akiben bűnbakot találhat, és akire haragudhat. Őszintén szólva először nagyon haragudtam rá(juk), hiszen soha nem volt olyan téma, amit ne tudtunk volna normális hangnemben, felnőtt emberek szintjén megbeszélni, aztán a napok múlásával és egyre több gondolattal már-már lecsillapodtam.

IMG_6566-Edit

Két hét elteltével már nyugodtan elmondhatom, hogy nem haragszom sem a kiabálásért, sem a sértegetésért, sem a facebook-os letörlés miatt, bár az utolsót tényleg nem tudom megérteni, hogy miért. Nincs értelme a haragtartásnak, mert ezzel csak magammal cseszek ki. Én ennél értelmesebbnek gondolom magam, hogy eszetlen haragosdiba, sárdobálásba és gyűlölködésbe kezdjek bele hosszútávon. Nekem elsősorban a lelki békém és az egészségem a legfontosabb, és emiatt elkerülöm mindezt.  Nem vagyok konfliktuskerülő, hiszen kiállok a magam és mások igazáért, ha szükséges, de mindezt ésszerű keretek között teszem meg.

A harag dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet pedig kínt és szenvedést. Néhány évvel korábban még én is úgy gondoltam, hogy aki kibaszik velem, az háromszorosan kapja vissza tőlem, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ennek nincs semmi értelme. Ezek műló dolgok, el kell engedni őket, az olyan embereket, aki meg bántanak el kell kerülni. És ezt most általánosságban mondom, nem pedig az aktuális családi konfliktusra.

Higgyétek el, hogy a haragtartás nem vezet sehová. Csak magunkat emésztjük fel azzal, ha folyamatosan fújunk valakire és állandóan a rosszat keressük másokban. Nem mindenki az ellenségünk, és érdemes azt is átgondolni, hogy kivel milyen formátumban közöljük azt, ha valami nem tetszik. A szavaknak és a stílusnak ereje van, és nem mindegy hogyan használjuk azokat.

IMG_6531-Edit

Nem vagyok tökéletes! Emberből vagyok, követek el hibákat én is, mint sokan mások. Az egyik legbecsülendőbb tulajdonság, ha valaki el tudja fogadni, ha hibát követett el, és van benne elég mersz, hogy ezért bocsánatot tudjon kérni. Aztán mindenkinek a saját döntés, hogy elfogadja-e a bocsánatkérést vagy sem. Mindenesetre akármilyen döntés is születik azt illik tiszteletben tartani. Jelen esetben én úgy gondolom, hogy nincs miért bocsánatot kérnem.

Lezárásképp pedig csak azt tudom ismételni, hogy nem haragszom senkire, nem fogok utálni senkit, mert a lelkivilágom nem így nyugszik meg. Bár harag nincs, de nem felejtek. 😉

Egy gondolat “Haragszom is, meg nem is…” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s