Késések és pontatlanság. 

Sziasztok!

Háromnapos hosszúhétvégét élvezhetünk most, ezzel egyidejűleg tegnap a sáska hadak befoglalták az összes boltot és felvásároltak mindent, ami mozdítható, mert két teljes napig nincsenek nyitva a boltok. Én is ma tiszteletemet teszem Komáromba, hogy a szüleim is örülhessenek néha az én hülye fejemnek. Na meg nem csak pünkösd van most, hanem gyereknap is, és akármennyire 28 éves vagyok az ajándék még nekem is jár. 😀

Ma nem is tudom, hogy miért jutott eszembe ez a téma, amiről írni fogok nektek, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy már sokkal korábban szóbahozhattam volna, mert ez egy olyan dolog, ami a legtöbb ember hétköznapjai során előfordulhat. Rengetegszer találhatjuk magunkat olyan helyzetben, hogy vagy mi késünk el, vagy a partnetünknek nem sikerül időben megérkezni a megbeszélt találkozóra. Személy szerint én egy kicsit vegyesen vélekedek erről az egészről. A barátaimnak például soha nem szólok amiatt, ha egy kicsit késnek, bár az is igaz, hogy ők általában szólnak, ha ez a dolog fenn áll.

Én törekszem mindig arra, hogy inkább egy pár perccel előbb érkezzek meg. Inkább én várok egy 10-15 percet, minthogy rám kelljen várni. Erre viszont csak felnőtt fejjel jöttem rá. Gyerekként én is szerettem kicentizni az időmet és az esetek többségében csak 1-1 percen múlt, hogy nem késtem el akárhonnan is. Szokták mondani, hogy az a gyerek késik legtöbbször az iskolából, amelyik a legközelebb lakik. Ez az egyik legvalósabb állítás. A lakótelepi általános iskolába jártam, ami a lépcsőházunktól mindössze 5 percnyire van, ennek ellenére az esetek túlnyomó többségében éppen, hogy csak 8 órára beértem. Sokszor előfordult az is, hogy akkor csengettek be, amikor éppen beléptem az iskola kapuján. Középiskolásként méglustább lettem, és bizony több alkalommal is megesett, hogy az első óra felére értem már csak be. Ilyenkor a tanáraim mindig legorombítottak, hogy az idő milyen fontos és mindenhol időben meg kell jelenni.

Akkoriban ezeket még nem is vettem komolyan, már csak akkor, amikor érettebb lettem és felfogtam a késések súlyát és következményét. Elsőéves egyetemistaként kaptam emiatt az első nagyobb pofont, pedig akkor még nem is a saját hibámból nem értem be. A vonat amivel mentem több, mint fél órát rostokolt, és emiatt 15 perccel később értem be az egyik olyan órámra, ahol éppen ZH-t írtunk. Amikor beértem, akkor a tanárnő megkért, hogy ahogyan beléptem az ajtón úgy lépjek is ki, és a pót ZH-t írhatom csak meg, ami alapból egy jeggyel rosszabb mindenkinek. Hiába próbáltam magyarázni, hogy a vonat késett, ez őt nem hatotta meg.

Stopwatch

Miután életem első ilyen élményét átéltem egy életre elhatároztam, hogy akármennyire is, de mindig megpróbálok pontos lenni. Ez pedig nem feltétlen csak amiatt fontos, hogy megtiszteljük a másikat a pontosságunkkal. A szolgáltatói szférában is hatalmas szerepe van a pontosságnak. A legtöbb helyen, ahol időpontot kell foglalni, annak megvan az oka. Ha valaki késik, akkor az a saját idejével és pénzével játszik. Akár fodrászról, személyiedzőről, vagy fogorvosról beszélünk, ezek az emberek nem tehetik meg, hogy a többi klienssel kitoljanak egy-egy olyan ember miatt, akik elkésnek.

Például egy személyi edzés alkalmával, ha 9 órára van megbeszélve az edzővel az óra, akkor ez nem azt jelenti, hogy 9-re beesünk, trécselünk egy sort, átöltözünk és 9:30-kor azt várjuk, hogy 10:30-ig tartson a foglalkozás. Ilyen esetben sosincs jogunk a panaszra, hiszen a késéssel a saját időnk felét veszítettük el, és ilyenkor természetes, hogy az egyórás intervallum lejártával végetér az edzés.

Manapság szerencsére nagyon ritkán fordul elő velem, hogy rosszul kalkulálok, és vagy kések egy kicsit, vagy nem egy korábbi vonattal indulok és csak imádkozom, hogy ne legyen késés. Legutoljára szintén a vonat miatt volt egy kis para. Két éve nyáron szintén Egerbe mentem fodrászkodni, és nem kalkuláltam a késéssel. Az IC pedig annyit késett, hogy Füzesabonyban a személyvonat nem várta meg az átszállást. Füzesabonyból akkor két órát kellett volna várni a következő vonatra, amikor már csak 40 percem volt, hogy beüljek a fodrásszékbe. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy hívtam egy taxit, ami bevitt Egerbe. Itt szintén a pénztárcám sínylette meg azt, hogy nem voltam előrelátó. Bár időben odaértem és meglett a menő séróm, viszont a 6000 Ft-os taxi költség nem hiányzott a kiadásaimból.

Próbáljatok meg pontosak lenni, nem csak magatok, hanem mások miatt is. A kölcsönös tiszteletadás egyik formája, hogy nem hagyjuk a másikat, hogy ránk várjon.

6 gondolat “Az idő” bejegyzéshez

  1. Már 2 egymás utáni bejegyzésedben is írtad, hogy Egerbe jársz fodrászhoz. Ha általában Komárom és Budapest között ingázol, miért egri fodrászod van? Az több száz km mindkét várostól…

    A késéssel kapcsolatban amúgy igazad van, de ha a vonat késik, az nem a te hibád, egy kicsit szigorúbb volt a tanárnő a kelleténél…

    Kedvelés

  2. És miért nem tudok az előző bejegyzésedhez hozzászólni? Azóta próbálkozom, hogy megjelent, de egyszerűen nincs ott az a kis szövegdoboz… Az összes többi cikked alatt ott van. Már arra is gondoltam, hogy valamiért nem vagyok rá jogosult, hogy első legyek, de találtam olyan régi bejegyzésedet, aminél még nem volt hozzászólás, és tudtam volna írni oda. Másnak sem jelenik meg ott a kis szövegdoboz? Letiltottad ott a hozzászólásokat?

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s