Anonim kommentelők a neten. 

Sziasztok!

Engedjétek meg nekem, hogy a mai bejegyzésemet egy idézettel kezdjem. Nem Márai Sándortól és nem is Wass Alberttől szeretnék idézni, hanem egy jól ismert, de tragikus sorsó amerikai színésznőtől, Marilyn Monroe-tól.

Aki kurvának áll, az ne csodálkozzon, ha megbasszák!

Ez egy örök érvényű és személy szerint kedvenc idézetem tőle. Bár egyesek most biztos meg fogják jegyezni, hogy ezt a cikket Marilyn Monroe szponzorálja, amiért idáig már kétszer is kiemeltem a nevét.

Szóval amiról most írni fogok nektek, az nem egy újkeletű dolog, amióta az internet egyre népszerűbbé vált azóta sok-sok embernek jött meg a kedve ahhoz, hogy az online térben nyilvánítsák ki pozitív, illetve az esetek többségében negatív véleményeit. Ezutóbbi akkor vált kimondottan népszerűvé, amikor már nem volt kötelező az emberek valódi neveit használni, csak elég volt egy úgynevezett felhasználónév ahhoz, hogy bizonyos oldalakon megosszák a gondolataikat.

Amióta belevágtam a blogolásba azóta én is kapok hideget és meleget is bizonyos témákra, amiket szeretek néha boncolgatni. Az én esetemben is túlnyomórészt a negatív hozzászólások dominálnak. Úgy gondolom, hogy alapvetően ezzel nincs probléma, hiszen egy jól megfogalmazott, észszerű érvekkel alátámasztott negatív kritika építő jellegű is tud lenni mindaddig, amíg az nem megy át személyeskedésbe, sértegetésbe, és ostobaságba.

Az anonim kommentelésnek megvan az az előnye és egyben hátrányai is, hogy egy ember akár több különbözőfajta felhasználónévvel és e-mail címmel tud kommenteket hagyni. Az én esetemben ezt a WordPress engedi. Nem, a WordPress sem szponzorálja a cikket, amiért most megemlítettem a blogom motorjának márkáját. Ilyen esetben előfordulhat az is, hogy egy bizonyos ember több, különböző felhasználónévvel hagy lejárató kommenteket, hogy úgy tűnjön, mintha milyen sokan utálnának engem. Viszont egy rossz hírem van ezen emberek számára. A WordPress ugyanis kommentelés esetén nem csak a felhasználónevet és a kamu e-mail címet rögzíti, hanem a hozzászóló eszközének az IP címét is, ami alapján könnyen be lehet azonosítani, hogy a sok-sok beszólogatás mögött valójában egy ember áll.

Tracking Down a Troll That Went Too Far | Fstoppers

Nagyon régóta nem tud érdekelni már, hogyha valaki csak trollkodni szeretne és emiatt hagy egy-egy értelmetlen, már-már buta hozzászólást, viszont azt nehezen viselem, ha hazugságokat állítanak rólam, és azáltal próbálnak mások előtt rossz színben feltüntetni. Ha már akad ilyen ember, aki tudatosan akar engem lejáratni, akkor annak meg lehetne annyi vér a puncijában, hogy ezt felvállalja a saját, valódi nevével együtt. Én is, ha megosztok valamit, akkor azt a nevemmel teszem. Bár ilyenkor szokták mondani, hogy Ubulként ez nem igaz rám, de nekem ez egy becenév, amit az ismerőseim barátaim, egyetemi tanáraim használnak, sőt a valódi nevemet sem szoktam titkolni, szóval, ha bárkinek akármilyen problémája van velem az forduljon hozzám nyugostan a Facebookon, és írjon rám a Messengeren. Vollai Gergő a becsületes nevem és ez szerepel a privát profilomon is. Lehet nyugodtan írni, és megbeszélni, ha valami nem tetszik velem kapcsolatban.

Most pedig néhány olyan dolgot szeretnék megemlíteni, ami az elmúlt napokban érkezett bizonyos cikkeim alá.

Andrássy Dental

Először 2017-ben kerültem kapcsolatba az Andrássy Dental fogászati és szájsebészeti központtal, amikor sok-sok év után elhatároztam, hogy megszabadulok a bölcsességfogaimtól. Ezzel azért vártam ennyit, mert az alsó kettő fekve nőtt ki és korábban mindenhol azt mondták, hogy azt csak úgy lehet eltávolítani, hogy az előttük levő egy-egy fogat ki kell húzni, hogy hozzáférjenek és szintén húzással távolítsák el azokat. Értelemszerűen nem szerettem volna, ha emiatt két, akkor még ép fogamat be kell áldozni. Egyik kedves nyelviskolai tanítványom említette meg nekem az Andrássy Dentalt, hogy nagyon jól dolgoznak, fájdalommentes a kezelés, és fővárosi viszonylatban elfogadható árakon dolgoznak. Ezek után gondoltam, hogy teszek egy próbát. Majd miután kértem időpontot, akkor derült ki, hogy az egyik ismerősöm is ott dolgozik. A medikális személyzetből senkit nem ismertem.

Abban az időszakban már aktívan blogoltam, és mivel kimondottan jó tapasztalattal távoztam a korábbi rosszak után, ezért gondoltam, hogy megosztom másokkal is, hogy tényleg létezik egy olyan hely, ahol nem kell félni a fogorvostól, és a komplikáltabb kezelés is fájdalommentes, arról nem is beszélve, hogy a szakszerű kezelésen kívül emberségből is messze verhetetlenek. Ezen kívül pedig mindenkinek jól esik, ha pozitív visszajelzést kap a jól elvégzett munkáról. Az első beszámolóm megírása után figyelt fel a blogomra az egyik dolgozó, és gondolta, hogy megosztja azt, hogy egy páciens hogyan látja a munkájukat.

45409193_561169020971514_1948751843312009216_n

Tény és való, hogy a kezeléseim során közvetlenebb kapcsolatba kerültem az összes dolgozóval, és sosem távozom negatív élménnyel. Pont emiatt vállaltam önként, hogy 2018-ban az arcomat adom pár fotójukhoz. Ezért fordulhat elő, hogy a weboldalon több kezelés leírásánál az én arcom is feltűnik. Sosem volt szó arról, hogy ez a kölcsönös “reklámozás” anyagi alapú lenne. Én elégedettségből megosztom őket, ők pedig kedvességből az én írásaimat. Amúgy meg tegyük hozzá, hogy kimondottan menő a körpanorámában készült fotóm. 😛 Facebookon a privát profilomon is szoktam használni. 😛

Nagyszüleim temetése

Nos számomra ez egy fájó dolog, hogy egyesek azzal mernek jönni, hogy én nem voltam ott a nagyszüleim temetésén. Ez egy valótlan állítás, mert 2013-ban a nagymamám, és 2017-ben a nagypapám temetésén is ott voltam. Ezek a valótlan állítások már csak azért is érintenek érzékenyen, mert volt annyira jó kapcsolatom a nagyszüleimmel, hogy megtiszteljem őket a végső utukon is. Úgy érzem, hogy unokaként maximálisan megtettem mindent, amit egy unokának meg lehet tenni.

Nagymamám nagyon beteg volt már a végén. Szüleim napi szinten, én kétnaponta látogattam először az idősek otthonában, majd később a kórházban. Senkinek nem kívánom, hogy ezt átélje. Mindössze már csak a legvégén nem látogattam őt, amikor már olyan állapotban volt, hogy a szüleim nem szerették volna, hogy úgy lássam őt.

A képen a következők lehetnek: 2 ember, ülő emberek, gyermek és belső tér

Mama mindig azt mondta, hogy életében becsüljük meg őt, és ne akkor sírjunk már a temetőben, amikor ő már nem lesz. Tartom magam a kéréséhez és nem sírok, bár nagyon sokszor amikor valami öröm ér, akkor még így hét év után is bennem van a mozdulat, hogy felhívom őt, elujságolom neki, hogy mi történt, és akkor hirtelen rájövök, hogy nem szükséges, hiszen mindent azonnal tud. Hiányzik a zsörtölődése, és biztos vagyok benne, hogy naponta felhívna és megkérdezné, hogy épségben vagyok-e a nagy fővárosban.

Nagypapámmal ennyire nem volt szoros a kapcsolat, sőt egy időszakban még talán haragudtam is rá, de ahogyan idősebb lettem rájöttem, hogy semmi nem csak fehér, és nem csak fekete, illetve, hogy minden éremnek két oldala van. Ő egy végtelenül életvidám ember volt, aki szó szerint élvezte az életet. Ha lehetőséga adódott rá, akkor rengeteget ment kirándulni a nyugdíjasklubbal, és a saját maga módján próbálta megérteni a világot.  Őt 2017-ben veszítettük el. Vele kapcsolatban is sok-sok szép és vicces emlék maradt meg.

Nem vagyok az a nagy temetőbe járó típus, évente mindössze egyszer megyek csak ki a sírjukhoz, és ez amiatt van, mert számomra nem az a megemlékezés, ha megnézünk egy sírkövet, nekem az többről szól. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rájuk, ezért is érzem iszonyatosan igazságtalannak azt a hírt terjeszteni, hogy én azért nem mentem el a temetésükre, mert dolgozni mentem inkább.

Szex fotózásért

Erről nem is szeretnék sokat beszélni, hiszen ez még feltételezésnek is gáz. Itt szeretném leszögezni, hogy 2013-tól, amióta Budapesten tartózkodom tényleg szoktam fotózásokat szervezni TFCD alapon. Ugye én elvégeztem egy fotós képzést és úgy gondoltam, hogy ha nem is fotósként helyezedem el, azért nem szeretnék a rutinból kiesni, és természetesen hobbiként is imádom csinálni. Akkoriban több embert is fotóztam, legtöbbjük csak a Facebookra szeretett volna profilképet magának, de akadt olyan is, aki komplett portfóliót szeretett volna. Ezek után a fotózások után soha nem történt anyagi, vagy természetbeni kompenzáció. Én ezeket csak azért csináltam, mert szeretek fotózni.

A tanárlét

Nos ez egy másik olyan téma, amiről hosszan fogom kifejteni a gondolataimat, csak egyelőre azt nem tudom, hogy honnan kezdjem el. Talán onnan, hogy hogyan is kerültem bele a köznevelésbe, és a nyelviskolába. A legelső lépés az az volt, hogy elkezdtem az egyetemen az osztatlan tanárképzést, és amikor a másodévemben voltam, akkor az egykori angoltanárom felkeresett. Akkor azt mondta, hogy próbáljuk ki egymást, és, ha beválok, akkor odavesz a nyelvsuliba részmunkaidős tanárnak. Megnéztem pár órát, majd ő is megnézte, hogy hogyan tanítom a csoportokat, és végül felvett. Ez már több éve volt, és azóta több embert is eljuttattam közép- és felsőfokú nyelvvizsga megszerzéséig.

Ezzel egyidőben a nyelviskola megbízást kapott egy alapítványi szakiskolától, hogy külsősként legyünk az intézmény tanárai, majd egy évvel később pedig az egyik ismerősöm kért fel, hogy legyek óraadó tanár abban az intézményben, ahol ő igazgató.

Sokan azt gondolják, hogy egy szakiskolába, szakmunkásképzőbe csak csupa léhűtő diák jár, azok is csak azért, hogy télen melegedjenek. Ez nem igaz! Azok a diákok azért viselkednek úgy, mert a környezetük lenézi őket, vagy nem megfelelő családi háttérrel rendelkeznek. Sajnos gyakori jelenség, hogy a tanárok java már első látásra elkönyveli ezeket a diákokat hülyének. Így persze, hogy alulmotiváltak lesznek, ha mindenkitől csak azt hallják, hogy ők hülyék.

12657185_10204459081237703_2352237011300119227_o

Amikor egyetemi hallgatóként bekerültem a köznevelésbe akkor két dolog jutott az eszembe egyből. Legelőször azok a tanáraim, akik engem is semmibe néztek, és első látás után elkönyveltek, másodjára pedig az, hogy ezeket a diákokat nekem nem csak tanítanom kell, hanem motiválni is, amit csak azáltal lehet megtenni, ha meghallgatom őket, és emberként viselkedem velük. Nem célravezető a régi poroszos módszer.

Állítólag a munkám nem számít egy olyan szakiskolában, ahol csak bukdácsoló diákok vannak. De nagyon is számít, mert tanárként nem csak az a dolgom, hogy be kell mennem megtartani az órát és szarni bele minden másba, ez többről szól. Egy nagyon bölcs egyetemi tanárom mondta, hogy nem tankönyvet tanítunk, hanem a diákokat. Már azt egy előrelépésnek tartotam, hogy az én óráimon volt a legkevesebb hiányzás, a diákjaim soha nem undorral jöttek az óráimra, és bizony el tudtam érni azt is, hogy tanuljanak velem, ha már olyan terveik vannak, hogy külföldön szeretnének tanulni.

A középsulis cikksorozatomat egy kicsit sem hencegésnek vagy büszkélkedésnek szántam, mindössze szerettem volna felhívni mások figyelmét, kimondottan az egyetemi csoporttársaim figyelmét, hogy milyen helyzetek uralkodnak a köznevelésbe, és nem mindig az a valóság, amit az egyetemen tanítanak nekünk.

Zárásképp pedig kedved netes trollok, próbáljatok meg kreatívabb hazugságokat kitalálni, ha már az igazságot nem ismeritek. Na meg legyen elég faszotok ahhoz, hogy ehhez a kis komédiához adjátok a neveteket, ha már ettől érzitek magatokat nagy gyerekeknek. 😉

6 gondolat “Név nélkül” bejegyzéshez

    1. Mindent leírtam már korábban, csak akadnak olyan emberek, akik nem tudnak olvasni sem, és gondolkodni sem mielőtt leírnának valamit. Amúgy biztos vagyok benne, hogy kedves Arnold88 még ma este de legkésőbb holnap tesz valami megjegyzést újra valamelyik kvalitásomra.

      Kedvelik 2 ember

  1. Nincs miért magyarázkodni. Jól tükrözi a kedves hozzászólónak a stílusa, hogy full rosszindulatú és irigy veled kapcsolatban. Ugyanmár azt magának sem hiszi el, hogy az emberek nem mennek el magánrendelésre és inkább az sztkban szenvednek. 2020-at írunk, az emberek meg nem szeretik, ha fájdalmas valami. Meg milyen jogon állít olyat, hogy szexért fotóztál? Az egyik legjobb barátomat is te fotóztad és szuper képeket csináltál róla. Egy tipikus nettroll az illető, aki csak rossz színben akar feltűntetni.

    Kedvelik 1 személy

  2. Nem kell magyarázkodni, mert csak megerősíted azokat a vádakat, amiket kapsz. Ideje lenne belátni, hogy befejezhetnéd a kis bugyuta blogocskádat meg az észosztást és örülj neki, ha még marad ember a családodból, aki szóbaáll veled.

    Kedvelés

  3. Kedves Ubul! Nem szükséges magyarázkodnod, hiszen mi akik ismerünk, tudjuk, hogy nem vagy rossz ember. A tanítványaid mind a nyelvsuliba, mind a középsuliban szeretnek, sokat tudsz nekik adni és szerintem nincs Komáromban még olyan tanár aki annyira figyelné a tanúlói ízlését, mint te. A fotózásra tett megjegyzés viszont ízléstelen. Tudjuk nagyon jól, hogy ez az állítás csak hazugság lehet. Sajnálatos dolog azt látni, hogy a saját családod így áll hozzád.

    Kedvelik 1 személy

  4. Mi van Vollai? Nem írsz mostanság semmilyen mélyhangulatú cikket vagy rájöttél hogy egy senkiházi szar vagy? Miért nem írsz valami kis zaftos sztorit magadról? A sok sok birka kíváncsi arra hogy hogyan kezelteted többszázezerért a rohadó fogaid, vagy hogy melyik étteremben költöd a szüleid pénzét. Egy senki vagy, egy szégyen, az egész családunk szégyene!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s