Avagy néha őrültnek néznek.

Sziasztok!

Itt vagyunk már szeptember elején, az iskolák elindultak, de még nem érzem, hogy az ősz beköszöntött volna, hiszen a vonaton ülve is izzadok, olyan meleg van. Ez egy átlagos szombat, átlagos nyelviskolai tanítással, viszont átlagon felüli tanítványokkal, akikkel ma szóbakerültek a paranormális jelenségek, és bizony kiderült, hogy ők is nyitottak erre. Meg is beszéltük, hogy egyszer angolóra után szervezünk egy ilyen beszélgetős órát, ahol elmesélhetjük, hogy ki mit és hogyan élt át.

Elsősorban muszáj megjegyeznem, hogy sosem csináltam belőle titkot, hogy néha látok és érzek olyan dolgokat, amiket egy “átlag ember” nem, de nem szoktam reklámozni, mert az esetek többségében őrültnek és elmebetegnek próbálnak beállítani. Most viszont elmesélem, hogy miként is alakultak nálam ezek a dolgok már a gyerekkoromtól kezdve.

Anno gyerekként fura volt azzal szembesülni, hogy bármikor, ha észrevettem valamit és elmondtam a körülöttem levő felnőtteknek, akkor vagy azt kaptam választ ként, hogy csak a szemem játszik velem, vagy, hogy túl élénk a fantáziám és nincs ott semmi, közben ott volt, és vagy láttam, vagy éreztem. Rendszerint lefekvés után a szobámban jelentek meg árnyak, amiktől eleinte féltem, majd megszoktam, de bármikor mondtam a szüleimnek, akkor mindig azt mondták, hogy csak a képzeletem játszik. Majd, ahogyan nőttem fel szépen lassan történtek különbözőfajta dolgok.

Fiatalabb koromban megéreztem előre dolgokat, amik később bekövetkeztek, és sokszor álmodtam nagyon realisztikus jeleneteket, amikre a mai napig vissza tudok emlékezni. Ezek a dolgok azóta csak erősödtek bennem. Egyes szakértők szerint ez azért lehet, mert a bizonyos harmadik szemem nem záródott be és emiatt vagyok érzékenyebb a természetfeletti dolgokra. 14-15 éves korom körül ezek a dolgok egyre intenzívebbek lettek az életemben, és egyre jobban meg tudtam érezni szinte mindent. Volt, hogy előre megálmodtam, hogy mi fog történni, megéreztem baleseteket, haláleseteket, és olyanokkal “találkoztam”, akik már nincsenek az élők sorában.

Ezek a paranormális jelenségek sokak számára ijesztő és félelmet kelt. Bennem soha nem volt félelem, az évek alatt megtanultam ezzel együtt élni, még akkor is, ha éppen nem egy kedves entitással találtam magam szemben. Viszont vannak olyan dolgok, amikre azóta is odafigyelek. Az egyik legfontosabb ilyen számomra, hogy ahol alszom, ott ne legyen a helyiségben tükör. Még a szállodákban is hajlandó vagyok vagy leszedni a falról a tükröket, vagy letakarom őket egy törülközővel, hogy még véletlenül se biztosítsak átjrót.

Az utóbbi években ez a képességem csak tovább erősödött és bár nem zengek róla órákat, de rengeteget foglalkozom a parajelenségekkel, kutatásokat végzek és keresem a miérteket. Viszont azt el kell mondanom, hogy bárki aki a természetfelettit próbálja kutatni az legyen nagyon óvatos, mert soha nem lehet tudni, hogy milyen portálokat nyit meg az ember egy-egy átgondolatlan pillanatban. Soha ne szórakozzatok szellemidézéssel és a boszorkánytáblás beszélgetést is mellőzzétek, hiszen ezeket a kapukat nagyon könnyű megnyitni, de az esetek többségében nem az jön át, amit mi szeretnénk, és akár visszafordíthatatlan dolgok is történhetnek. Szóval csak óvatosan és körültekintően.

Ha nyitottak vagytok rá, és érdekel titeket, akkor innentől heti egy-két alkalommal elmesélem nektek, hogy miket éltem át eddigi életem során.

Egy gondolat “Paranormális életem” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s