Az egyik legemlékezetesebb parajelenség az életemben.

Sziasztok,

A tegnapi cikkem után eldöntöttem, hogy minden héten megosztok veletek egy jelentősebb paranormális élményemet, amiket soha nem fogok tudni elfelejteni. A Facebookon kaptam egy-két megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy ezeket a történeteket most találom ki, azért, hogy fellendítsem a blog nézettségét. Ez egy tévképzet, hiszen a blog nézettsége soha nem volt fontos a számomra, így most sem ezért csinálom ezeket a cikkeket. Mindössze most csak azt érzem, hogy ezeket az élményeimat muszáj leírnom.

Ahogyan a címben is láthatjátok egy csuklyás alak lesz a mai történetem főszereplője, akiről nem tudom megmondani, hogy kicsoda, vagy micsoda lehetett valójában. Ez az egész már nyolc éve történt egy téli éjszakán, álmomban. Korábban már írtam róla, hogy sok esetben nagyon intenzíven álmodom, szinte azt is mondhatnám, hogy annyira reálisak ezek az álom beli történések, mintha tényleg átélném őket valójában. Ez az eset is egy ilyen volt. Ezeket az intenzív álmokat soha nem felejtem el, és szinte történésről történésre vissza tudok emlékezni, hogy mi történt.

Nyolc éve még Komáromban éltem a szüleimmel, és ebben az álmomban is a régi gyerekkori szobámban voltam, és az ágyamon feküdtem. Próbáltam felállni, de nem tudtam, teljesen azt éreztem, hogy megbénult a testem és még a kezemet sem tudtam mozdítani.

Miközben álmomban az ágyon feküdtem tétlenül és mozdulatlanul, egyszercsak belépett a szobámba egy fekete csuklyás alak. Nem lebegett, rendesen a lábain járt, teljesen emberinek tűnt, viszont nem tudtam eldönteni, hogy nő, vagy férfi és a csuklya az arcába volt húzva, így nem is láttam, hogy milyen arca van, vagy, hogy van-e neki egyáltalán olyan. Továbbra is próbáltam felkelni, de nem tudtam. Pedig nem is azért szerettem volna felkelni, hogy elmeneküljek félelmemben, hanem a kíváncsiság hajtott, hogy ki, vagy mi lehet ez a furcsa alak, mindenáron szerettem volna megnézni, beszélni hozzá, de nem tudtam. Ő szintén nem beszélt.

A csuklyás fekete alak körülnézett a szobámba, majd egyszer csak leült mellém az ágy végébe, és engem nézett. Ezek után hirtelen oldalra fordult és lassan elővett egy kisebb tőrt. Magára a tőrre már nem emlékszem, hogy pontosan hogyan nézett ki, de volt rajta valami különös díszítés, ez rémlik. Ahogyan elővette a tőrt hirtelen három helyen beleszúrt a vádlimba, és álmomban annyira valóságos volt a fájdalom, hogy erre a bizonyos fájdalomra ébredtem fel. A történetnek most következik talán a legparább része, ami sok-sok embert megrémít azóta is, amikor ezt elmesélem. Amikor felébredtem a valóságban is fájdalmat éreztem, és emiatt megnéztem a vádlimat. Azon a három helyen, ahol álmomban megszúrt a valóságban három pici, hosszúkás seb jelent meg.

Akiknek ezt azóta elmeséltem mind azt kérdezik, hogy nincs-e bennem valami félelem, hogy visszajön egyszer és nagyobb kárt tesz bennem. Nincs bennem félelem, inkább kíváncsiság, és azóta is nagyon érdekel, hogy mi is lehetett ez, és milyen szándékkal történt ez. Azóta sem találom sem a magyarázatot, sem a válaszokat.

Egy gondolat “A csuklyás” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s