Avagy miért lett bugyuta ember a blogger…

Sziasztok!

Újra itt, újra vasárnap, amiből az következik, hogy holnap hétfő és újra munka. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire vágytam már a kéthetes kényszerpihenő után, hogy újra dolgozhassak. Viszont több más dologban hasznos volt, hogy egy hosszabb ideig nem értek bizonyos impulzusok. 🙂

A tegnapi cikkem alá a facebookon érkezett egy komment miszerint én messze állok attól, hogy bugyuta legyek, pedig a blognak is ez az alcíme, hogy: “Egy bugyuta ember gondolatai egy bugyuta kis blogocskán!” Ma úgy döntöttem, hogy egy rövidke történetben elmesélem nektek ennek az alcímnek az eredetét és, hogy miért is lettem az a bizonyos bugyuta ember.

Az egész 2019 februárjáig húzódik vissza, amikor valakia, aki nagyon nem kedvel engem nagyon nem fért a bőrébe és próbált több helyen is lejáratni engem. Készült ellen facebook oldal, krdések jelentek meg a gyakorikerdesek.hu oldalon és a cikkeim alá is folyamatosan heves megjegyzéseket kaptam. Ez egy marha hosszú folyamatként zajlott le bennem. Először bántott, majd megtört, a végén pedig felülkerekedtem és jót röhögtem az egészen. Ekkor fogadtam meg, hogy csak azért nem vagyok hajlandó megváltozni, mert egy-két ember nem tudja elfogadni a véleményemet.

A kommentek között több jelzőt is kaptam, de a legjobban az tetszett, amikor valaki leírta azt, hogy azért kéne befejeznem az egészet, mert a kialakított sleppemen kívül senkit nem érdekel, hogy milyen bugyutaságokat írok ki a kis bugyutácska blogomra. Ez vol az, ami a legjobban megadta azt a löketet, hogy a már máshol korábban használt Ubul nevemet használjam a blogolás során is. Sőt abban is segített, hogy egy kicsit változtassak a stílusomon és ne csak marha komoly témákról írjak, hanem néha legyek egy kicsit lazább és szarkasztikusabb.

Így lettem hát az a bizonyos bugyuta ember, akinek a gondolatai néha napján megjelennek ezen a blogon, vagy némi szösszenetként a facebookra. Ubul van, volt és lesz is, a bugyutasága pedig nem fog megváltozni csak azért, mert 1-2 embernek ez nem tetszik. 🙂 Amúgy igen, a mellékelt képen éppen csücsörítek és olyan, mintha kacsacsőröm lenne, de valójában csak egy hajókürtöt szerettem volna utánozni.

Kommentben pedig most nem feltétlenül a véleményeiteket várom, hanem inkább tippeket adhatnátok, hogy Budapesten hol készítsek még esti fotókat olyan helyeken, amiket nem mutattam meg nektek a Facebookon. 🙂

Egy gondolat “A bugyuta” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s