Vajon levehetjük-e valamikor?

Sziasztok!

Most valószínűleg több olvasómnak is csalódást fogok okozni egy kicsit, mert amennyire tudok mindig vidáman és pozitívan állok a dolgokhoz és tényleg próbálom a legtöbb esetben a jót megtalálni a mindennapokban, de ez a mostani írásom egy kicsit talán lehangoló lesz, Nem tagadom több dolog miatt is rosszabb passzban vagyok most, de bővebben ezekbe nem szeretnék belemenni itt a nagy nyilvánosság előtt.

2021 márciusa van, ami azt jelent, hogy “hivatalosan” egy éve jelent meg a koronavírus Magyarországon. Ennek következtében tavaly március közepén bezártak a közintézmények, majd a kijárási korlátozások bevezetésével csak a létszükségletet ellátó üzletek maradhattak nyitva. Majd szépen lassan az idő előrehaladtával azt vettem észre, hogy az ismerettségi körömben egyesek tönkremennek, munkanélkülivé válnak, budapesti albérleteiket feladva visszakényszerültek a szülői házba és kilátástalanná vált a helyzetük. Majd májusban elején jött a vírus tetőzése, ami után szépen lassan kezdett visszatérni az élet. Először a vidéki városokban, majd a fővárosban is szépen lassan kinyitottak az üzletek, éttermek, konditermek, szépségszalonok.

Egy éve már annak is, hogy otthonról való elinduláskor nem csak azt ellenőrizzük, hogy nálunk van-e a mobil, a kulcs és a pénztárca, hanem ezek mellé bekerült a maszk is és egyeseknél a kéfertőtlenítő folyadék is. Bár köztéri maszkviselést csak novemberben tették kötelezővé, de előtte is kénytelenek voltunk magunknál tartrani a maszkot, hiszen zárt térben kötelező volt a használata. Ezalatt az egy év alatt szinte már el sem tudjuk képzelni az életünket maszk nélkül. Az utcán már nem láthatunk emberi érzéseket az arcokon, mert mindenkin ott ragyog az a csodálatos maszk…

Most pedig egy kis személyes rinyálás következik a részemről. Bár tényleg nem szoktam ilyet csinálni, de most azt érzem, hogy muszáj kiírnom magamból ezt, hogy megkönnyebbüljön a lelkem. Leginkább az egésznek az a része visel meg a legjobban, ahogyan látok embereket tönkremenni körülöttem, akár a megbetegedés, akár a vírus gazdasági vonzata miatt. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két olyan munkahelyem van, amit tudok online is csinálni, így ezt a részét megúsztam, sőt amiatt, hogy időm nagy részét a négy fal között kell töltenem sokkal többet dolgozom. Én így próbálom elterelni a gondolataimat és lefoglalni magam, amennyire csak lehet.

Sok vidéki hallgatótársamnak az egyetemen még jól is jött, hogy nem kell bejárni az órákra. Nem kell albérletet, vagy kollégiumot fizetni, a bérlettel is tudnak spórolni. Meg benne van az is, hogy nem kell korábban kelni, mert nincs bejárás. Számomra ez az egyetemi létforma elég frisztráló. Nem látok élőben arcokat, nincsenek az óra előtti, közbeni, utáni beszélgetések, közös cigizések (fujj cigi, nedoghyányozz!!!), meg maga az az érzés, hogy be kell menni az órára. Szoktam volt mondani többször, hogy évekig vártam, hogy az ELTE hallgatója legyek és egy éve már, hogy nem járhatok be.

Amire pedig a legrosszabb hatással van ez a vírus, az nem más, mint a szociális életem. Vannak olyan barátaim, akiket emiatt a sz@r miatt már egy éve nem láttam. A többiekkel pedig sokkal nehezebb összehozni bármilyen programot, mert napközben egyetem és munka, este pedig 8 órakor kijárási tilalom lép életbe így arra sincs lehetőség, hogy bárki átjöhessen hozzám, vagy én átmehessek valakihez. Először nagyon hiányzott a kultúra, az, hogy beülhessünk egy jó étterembe, vagy kávézóba, de ezt mára már elengedtem. Mondhatnám azt is, hogy beletörődtem ezekbe a dolgokba. Jelenleg már annyi enyhítéssel ki tudnék egyezni, ha eltörölnék az esti kijárási tilalmat. Legalább este egy egészségügyi sétára el tudnék menni az egésznapos ülőmunka után. Nem tudom, hogy hogyan fogom így leadni azt a kemény 10 karanténkilómat, ami november óta feljött rám.

Na, de inkább befejezem ezt a sok siránkozást, mert az én problémáim eltörpülnek másoké mellett és tulajdonkéépen nem is lenne jogom panaszkodni, csak most ezt így ki kellett adnom magamból. Amúgy ezt tudom javasolni nektek is, hogyha hasonlókat éreztek, akkor ne szégyelljetek beszélni róla, vagy akár írjátok ki ti is hasonló módon. Higgyétek el sokszor rengeteget tud segíteni.

Bízom benne, hogy valamikor ennek is vége lesz és talán visszatérhetünk valamennyire a normál kerékvágásba, de abban is biztos vagyok, hogy az életünk már soha nem lesz olyan, mint a vírus előtt.

Vigyázzatok magatokra és mindenkinek jó egészséget kívánok!

8 gondolat “Egy éve a maszk fogságában…” bejegyzéshez

  1. Tavaly ősztől, főleg novembertől megint egyre szigorúbbak az előírások. Mégis folyamatosan emelkedik a megbetegedések száma. Ez számomra azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálnak az illetékesek, nem feltétlenül a lakosság korlátozása lenne a megoldás. Ha ilyen sokáig nő a betegek száma, az azt jelenti, hogy ez a módszer nem vált be. Korlátozás helyett valami hatásosabb intézkedés kellene. Lehetne kötelezővé tenni a maszkot vagy akár a vakcinát is, vagy bármi mást (erre vannak a járványügyi szakemberek, hogy eldöntsék), de az már látszik az elmúlt 4 hónapból, hogy nem a tiltás a megoldás!

    Kedvelés

  2. Most a vírus miatt állítólag csak írásbeli érettségik lesznek, szóbelik nem. Kíváncsi lennék a szakmai véleményedre erről egy “Angol érettségi szóbeli nélkül?” című bejegyzésben. (Idegen nyelvekből a szóbeli tudás is fontos.)

    Kedvelés

    1. Az egész idegennyelvi érettségi egy fos úgy, ahogy van. Ez a legkisebb gond, hogy a szóbeli vizsgák elmaradnak. De ez érvényes az iskolai nyelvórák többségére is, ahol a nyelvtan dominál. Meg lehet tanítani a nyelvtani szabályokat, de attól meég az nem azt jelenti, hogy a tanuló gyakorlatban is tudná alkalmazni.

      Kedvelik 1 személy

      1. Nekem afelől is vannak kétségeim, hogy egyáltalán tanulhatók-e, taníthatók-e az idegen nyelvek, abban pedig végképp nem vagyok biztos, hogy bárki meg tud-e tanulni bármilyen idegen nyelvet. Milyen képességek kellenek hozzá?

        És ha nyelvvizsgában mérjük, akkor kb. milyen szintnek felel meg az, amit én valós nyelvtudásnak hívok. Akkor tudsz igazán egy nyelven, ha amit magyarul tudsz mondani, azt azon a nyelven is tudod, és amit magyarul meg tudsz különböztetni, azt azon a nyelven is megkülönbözteted. Képes lehet egy ember elérni ezt a szintet?

        Kedvelés

        1. Sajnos ötletem nincs, hogy mikor lesz időm írni. Két helyen dolgozom és mellette tanulok, így nem jut időm arra, hogy írjak, de előfordul, hogy a blogra sem nézek rá napokig. Jelenleg ötletem sincs, hogy miről írnék.

          Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s