Végül beadtam a derekam.

Sziasztok!

Pont egy héttel vagyok túl a COVID-19 elleni védőoltás beadása után és úgy gondoltam, hogy megosztom veletek röviden a saját tapasztalataimat, úgy az egész oltakozással és a procedúrával kapcsolatban. Alapjáraton szkeptikus vagyok az oltással kapcsolatban, hiszen ez egy nagyon hamar kikísérletezett és engedélyezett dolog és még a virológusok is mindannyian más mondanak az oltóanyagról. Nagyon sokáig emaitt nem is regisztráltam és úgy álltam az egészhez, hogy inkább még kivárok, hátha mondjuk egy fél évvel később már egy megbízhatóbb szérum jelenik meg.

Aztán jött a kedves vezérünk bejelentése, hogy négymillió beoltott esetén majdnem visszakaphatjuk a korábbi életünket, de jött az a bizonyos csavar, az úgynevezett apróbetűs rész, hogy mindez csak álom azok számára, akik nem rendelkeznek védettségi igazolvánnyal. Őszintén szólva ezen a ponton nem kicsit zuhantam meg, mert ez kicsit olyan volt, mint amikor a cukorbeteg előtt zabál valaki tortát. Elfogadtam hát, ha ez a feltétele annak, hogy lehessen újra életem, akkor beadatom magamnak a szérumot. Viszont elhatároztam, hogyha már ez a helyzet, akkor csak Pfizert, vagy Modernat fogadok el.

A bejelentés után egyből megjelent, hogy online lehet időpontot foglalni tömeges oltakozásra, de csak Sinopharmra, majd a későbbiekben jelent meg, hogy Astra Zeneca is kapható majd májusban. Ekkor még mindig az volt a gondolatom, hogy csábító, hogy vannak ezek az időpontok, de inkább nem kockáztatok és kivárok.

Már szinte teljesen kezdtem feladni a reményt, amikor pont egy hete a legkedvesebb egyetemi tanárom ébresztett azzal, hogy százezer Pfizer vakcinát tettek elérhetővé és lehet rá időpontra jelentkezni. Az EESZT oldala már reggel nem volt elérhető. Nem, nem hacker támadás történt, hanem egyszerűen olyan sokan szerettek volna Pfizerrel oltakozni, hogy összeomlott a rendszer. Ennek ellenére szerencsés voltam, mert a komáromi oltópontra sikerült bejutnom és este meg is kaptam az első adagot a kis nanocsipszekkel, így már csak arra várok, hogy a napokban megkaphassam a védettségi igazolványom és mehessek a konditerembe edzeni. Amúgy kész káosz és fejetlenség ez az egész múlt heti Pfizer-mutyi és állítom, hogy nekem az volt a szerencsém, hogy Komáromban voltam akkor és nem Budapesten. A fővárosban a legzöbb helyen már koradélután elfogyott a szérum és már csak a maradékokkal (Szputnyik, Astra, Sino) oltottak. Amúgy Komáromban a nagy érdeklődés ellenére egész fegyelmezetten ment a procedúra.

Őszintén szólva egy kicsit tartottam attól, hogy milyen mellékhatásokkal jár majd a szérum beadása. Aztán egy fél órával később a Facebookon már kijavítottak, hogy azok nem mellékhatások, hanem oltási reakciók. Szóval sok helyen olvastam, hogy hőemelkedést, szédülést és fáradtságot okoz. Szerencsére én megúsztam egy kétnapig tartó kari fájdalommal. Lekopogom azóta sem volt semmi gondom.

Igen, én őszintén bevallom, hogy most csak azért oltakoztam, hogy én is kapjak védettségi igazolványt, mert szeretném legalább részben visszakapni az életem. Szeretnék eljárni konditerembe, beülni egy jó borra a barátaimmal, vagy enni egy finomat a kedvenc olasz éttermemben.

3 gondolat “Vakcináció” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s