Bizony én is szoktam alkoholt fogyaztani.

Sziasztok!

Itt vagyunk hát a nyárnak már a közepén és jó szokásomhoz híven éppen meg akarok pusztulni a hőségeben. Persze ilyenkor kapom meg azt, hogy ez csak hiszti, meg nyáron melegnek kell lenni, de akkor is számomra ez minden évben egy olyan 2-3 hónap, amit úgy átaludnék, mint a medvék a telet. Amúgy a blogról sem feledkeztem meg, mint ahogyan most ezen sorokat olvasva is láthatjátok, hogy még megvan, de igaz, hogy egyre kevésbé van időm és energiám ilyen terjedelmű írásokkal kijönni mostanában.

Viszont a mai napon úgy döntöttem, hogy ismét egy pár dolgot helyreteszek, amivel kapcsolatban rengeteg téves információ terjed a világban. Ez pedig nem más lesz, mint az alkoholizmus, hiszen jómagam is alkoholista vagyok és bár annyira nem szoktam ezzel büszkélkedni, úgy érzem szégyellnem sem kéne. Azt tapasztalom, hogy nagyon sok esetben az alkoholizmust tévesen az alkoholbetegséggel azonosítják. Az emberek elképzelése az alkoholistáról tipikusan a tudattalanul árokparton fekvő ember, aki a világáról nem tud, bűzlik az alkoholtól és félrebeszél.

Az az ember is alkoholistának számít, aki rendszeresen fogyazt alkoholt, de azt mértékkel teszi. Persze ennek is megvan a maga veszélye, hogy egy idő után függőséghez vezet. A WHO oldalán egy kicsit utána néztem és a szakemberek azt mondják, hogy az elfogadható alkoholizmus heti 14-21 egység alkohol elfogyasztása. Ez vagyok én. Bár egy-egy különlegesebb alkalom esetén szoktam Bailey’s-t és pezsgőt fogyasztani, de nagy általánosságban száraz fehér bort, abból is Irsai Olivért, vagy Egri Csillagot szoktam fogyasztani.

Bár a komoly alkoholbetegek többsége IS tagadni szokta azt, hogy iszik és elhitetik a környezetükkel, hogy teljesen rendben van, amit csinálnak, azzal szemben én nem azért fogyasztom a bort, mert nem tudok nélküle élni, hanem, mert szeretem az ízét és sok olyan étel van, amihez kimondottan illik, emellett pedig egy jó baráti beszélgetéshez is tökéletes alapot tud adni.

Az életemben tulajdonképpen korainak mondható, hogy mikor ittam meg az első pohár boromat. Mindössze 11 éves voltam és akkor is szülői engedéllyel kóstolhattam meg. Ezután 14 éves koromtól vált az egy szokássá, hogy családi, vagy baráti összejöveteleken én is kaptam 1-1 pohár bort, amit legálisan megihattam. Ennek ellenére a “nagy középiskolai” piálások viszont kimaradtak az életemből, mert sosem jártam el bulizni, az nem az én világom.

Szóval az Irsai Olivér az az egyetlen alkohol, amit nem napi szinten, de rendszeresen fogyasztok. Például kimondottan ebéd mellé szeretek 1 dl-nyi bort meginni. Finom, illik az ételhez, amit fogyasztok és utána frissebbnek is érzem magam. Valahogyan ezek után nem szoktam az érezni, hogy szükségem lenne még többre. Havonta fordul elő még olyan alkalom, amikor mondjuk úgy, hogy több, mint egy pohárral megiszom, de nem lerészegedés szintjére. Ez általában akkor következik be, ha a magazinnál lapzárta van és nagyon sokat dolgozunk az éjszakába nyúlva.

Számomra mindig is nagyon fontos volt, hogy ne azért fogyasszak alkoholt, hogy azzal kiüssem magam, hanem a szokás és az élvezet miatt. A közel harminc éves fennállásom alatt két olyan alkalom volt, hogy csúnyán berúgtam. Abból az egyik 2016 karácsonya előtt volt. Most már így ennyi év után, egy nagy családi konfliktussal a hátam mögött elárulhatom, hogy mindez azért volt, mert nem akartam nagyapám élettársával bájologni és jó kifogásnak tűnt, hogy másnaposság miatt nem tudok kikelni az ágyból. Legalább nem kellett hazudnom. A második eset pedig egy baráti összeröffenés alkalmával történt, amikor rávettek, hogy egy koktélt igyak meg, csak azt elfelejtették közölni, hogy a vodka egy kicsit megszaladt. Na azóta sem kísérletezem semmilyen házilag készített piával.

Amit én mindig nagyon fontosnak tartottam az a mértékletesség és a kultúrált alkoholfogyasztás. Például a borfogyasztásnak is van egy nagyon jó kis kultúrája. A pohárba való kitöltés után megszaglászni a bort, majd utána kortyolva kóstolgatni. Egyszerűen imádom ezt az érzést és már alig várom, hogy újra mehessek borkostoló túrára.

Szóval tartom magam ahhoz, hogy én bizony alkoholistának számítok ezáltal, hiszen szokásszerűen szoktam fogyasztani, viszont nem függök tőle és reggelente nem úgy kelek fel, hogy remegek az újabb adag legolcsóbb koccintós borért. Sőt agresszív sem szoktam lenni, ha esetleg nincs itthon behűtve 2-3 palack. Olyankor inkább engedek magamnak egy pohár friss hideg vizet.

Bár egyesek szerint ez egy baromi rossz szokás, én annyira nem érzem feltétlenül rossznak. Sokkal inkább rossz szokásként maradt meg az életemben a dohányzás. Bár már azt sem úgy csinálom, mint aktív láncdohányosként. Ez inkább átváltozott egy társasági, vagy úgymond “kocadohányos” életmódba. Na, de ennek a részletezése inkább maradjon meg a következő bejegyzésem témájának.

2 gondolat “Az alkoholizmusomról” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s