Egy másik szokásomról mesélek most.

Sziasztok!

Mostanában megint rajtam van az az érzés, hogy egy kicsivel többet adjak magamból nektek, pedig az az igazság, hogy az én kis nyomorult életem senkit nem érdekel. 🙂 Ennek ellenére most mégis úgy döntöttem, hogy ma elmesélem azt a történetet, hogy mikor és hogyan szoktam rá a cigarettára és természetesen azt is, hogy manapság milyen a kapcsolatom vele. De még mielőtt belekezdenék, muszáj megjegyeznem, hogy a dohányzás halált okoz és káros az egészségre. Nem, ez nem egy fizetett társadalmi hirdetés lesz. 🙂

Szóval az egész 2008-ban kedződött egy középsulis osztálykiránduláson, ahol egyes osztálytársaim azon tanakodtak, hogy vajon mennyire szédülnék be a cigarettától, ha beleszívnék. Azt tudni kell, hogy amúgy az egész gyerekkoromat cigarettafüsttel átjárt környezetben töltöttem el, lévén, hogy a szüleim nagy dohányosak voltak. Apukám 2015-ig dohányzott, majd egy hirtelen jövő őszi szivinfrastruktúra elvette a kedvét tőle. Ő azóta sem gyújtott rá. De vissza az eredeti történethez. Szóval ott ment a tanakodás, hogy mennyire lennék szarul attól, ha velem, mint mintagyerekkel elszívatnának egy szál cigit.

Igazából nem is az volt bennem, hogy bizonyítsak nekik, hogy nem leszek tőle rosszul, hiszen barátaim nem voltak akkor, így megfelelni sem akartam senkinek. Inkább meguntam azt, hogy egy alapjáraton bugyuta dolgon tanakodnak. Kértem hát egy szál cigarettát és elszívtam. Nos, tényleg nem lett tőle semmi bajom. Nem fájt a fejem, torkom, nem krákogtam utána. Szinte mintha semmi nem történt volna. Az osztálytársaim először néztek egy nagyot, majd elkönyvelték, hogy immunis vagyok a nikotinra. A későbbiekben nem is feszegették, hogy miért nem dohányzom.

Közben, ők csak azt hitték, hogy nem dohányzom, mert a fent említett események után vettem magamnak egy doboz cigarettát és néha napján bizony rágyújtottam, de erről még a szüleim sem tudtak. Nagyon diszkréten csináltam mindig ezeket a szertartásokat. Az első alkalommal egy 12-es osztálykirándulás alkalmával cigiztem a “nagy közönség” előtt nyíltan. Nem is azt mondanám, hogy titkoltam, hanem úgy voltam vele, hogy engem emiatt ne tartson menőnek senki.

A dohányzás számomra nem függőség, hanem szokás, egy élvezet. Én nem a nikotin miatt szívom a cigit, hanem maga, mint szertartás imádom. Ahogyan a számba veszem, meggyújtom és az első slukkot beszívom, majd kifújom. Egyszerűen csodálatos. Amúgy egészen a forgalmazásuk betiltásáig mentolos cigarettát szívtam. Először zöld Multifiltert, majd felfedeztem a 120-as Eve mentolos verzióját a Mintflowert, amit egészen 2016-ig szívtam. Azután áttértem a duplapattintós, majd a sima mentolos Marlborora egészen a kivonásukig. Azóta újra a 120-as Eve-et szívom, a Sunflowert.

Mennyiségre igencsak ingadozó, hogy hány szálat szívok el. Voltak könnyebb és nehezebb szakaszok az életemben. Egy olyan alkalom vol, amikor a stressz oldása céljából cigarettáztam. 2013 és 2015 között éltem egy nagyon nehéz korszakomat, amikor az egyetemi és munkahelyi stresszek szerves részévé válltak az életemnek. Ez volt az az időszak, amit ténylegesen láncdohányzásnak lehet nevezni az esetemben. Sokszor napi két dobozzal is elszívtam. Ezt egészen a gyomorfekélyemig csináltam, majd az egészségem érdekében abbahagytam. Ezután majdnem egy évig nem gyújtottam rá, aztán ez az egész átment egy alkalmi dohányzásba.

Manapság már úgymond alkalmi dohányos vagyok. Sokszor előfordul, hogy napokig, hetegig eszembe sem jut- Általában vagy akkor cigarettázok, ha baráti társaságban vagyok és van hozzá partner, vagy pedig egy-egy hosszabb munkanap felénél tartok egy ötperces cigiszünetet, ezáltal is egy kicsit fel tudok állni és mozogni.

Röviden ennyi a történetem a dohányzással. Amúgy ennek ellenére én azt mondom, hogy nem éri meg rászokni, és nem is feltétlen azért, mert káros a szervezetnek, hanem mert káros a pénztárcának. Most, hogy ilyen ritkán költök rá, így nem egy nagy összeget visz el, de korábban rengeteget vitt el, amit sokkal több és jobb dolgokra költhettem volna.

2 gondolat “A dohányzásról” bejegyzéshez

  1. Én nem dohányzom, de aki nálunk a családban dohányzott, az mind csak kb. 61-62 évig élt. Te meddig szeretnél élni?

    Nem tudod, miért tiltották be a mentolost? Mitől károsabb, mint a többi?

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s