Már az augusztus 20. sem a régi.

Túl vagyunk hát ezen a csodálatos hosszúhétvégén, beleértve a pénteki augusztus 20-át is, ami az egyik legmegosztóbb államalapítás ünnepe volt idáig. Sok-sok éve már a nemzeti ünnepeket áthatja a politika és mindegyik politikai oldal a saját képére próbálja ezeket az ünnepeket formálni, viszont ez az idei nem kicsit lett rendhagyó. Bár a politika az egy olyan dolog, amit nem lehet objektíven szemlélni, mert mindenkinek van egy nézete, egy elképzelése, így nekem is. Ennek ellenére magamat egyik oldalhoz sem kötném. Vannak olyan dolgok, amikben egyetértek, és vannak olyanok amikben nem. Ezzel az idei augusztus 20-i hercehurcával viszont nagyon nem értettem egyet. Nagyon sok minden miatt.

Elsősorban, amivel nagyon nem értettem egyet már a legelején, az a tüzijáték. Bár azt el kell mondanom, hogy egy nagyon korrekt és minőségi tüzijátékot láthattunk, ennek ellenére ennek idén nem lett volna helye. Tisztában vagyok vele, hogy tavaly a koronavírus terjedése miatt ez elmaradt és már az emberek nagyon vágytak valami parádéra, viszont ebbe a rendezvénysorozatba és a tüzijátékba ölt pénzt a vírus áldozataira kellett volna költeni. Csak abba gondoljunk bele, hogy hány ember ment tönkre és anyagicsődbe került amiatt, mert nem volt lehetősége dolgozni. De, ha ezt nem is nézzük, akkor csak gondoljunk bele az egészségügyi intézmények állapotába és az orvoshiányba. Abban a világban, ahol kórházi osztályokat zárnak be, vagy vonnak össze, ott nem tüzijátékot kéne tartani.

Persze nem csak a tüzijáték volt az egyetlen attrakció az államalapítás ünnepén. Szokáshoz híven a város tele volt mindenfajta rendezvénnyel. A Várkertbazárnál a Magyar ízek utcája, a Vörösmarty téren a Csárdafesztivál, vagy a Szabadságtéren az Utcazene fesztivál. Habár személy szerint én imádok kimozdulni és örülök, ha van valami rendezvény, viszont pár hete még óva intettek a szakemberek, hogy a fertőzés csökkenése ellenére kerüljük el a tömeget. Nos, akik jobban ismernek, azok is tudják, hogy én annyira nem fújom fel ezt a vírus dolgot, de azért ennek ellenére igencsak furcsa volt, hogy az egyik pillanatról a másikra nem volt probléma, hogy emberek tömege, távolságot nem tartva tartózkodjanak egy helyen.

Mindezeken túl talán az egyik legmegosztóbb program az augusztus 20-i FELVONULÁS volt, ahol különböző fajta giccsesebbnél kiccsesebb magyar jelképeket vonultattak fel. Szent István királyunk, ha ezt látná, akkor tuti azt mondaná, hogy vesszen a nemzete. Maga az egész jelenség egy kicsit a Pride felvonulás alapjaira akart bazírozni, így létrehozták a Hungarista Pride-ot, ahol a hungaroszexuális férfi állatok minden férfi erejüket beleadva húzták a metál turult. Na értsetek félre, nincs nekem azzal senmmi bajom, ha valaki szereti a hazáját, vagy hagyományőrző, de ez az egész jelenség akkor is undorító volt. Habár a Pride-ot sem támogatom, hogy ilyen formában folyjon. De az, hogy a kormány ennek a mintájára akarta felhúzni a magyar büszkeség menetét, hát kritikán aluli volt. De értitek, ha még valami minőségi és színvonalas rendezvényről lett volna szó, de ez enyhén szólva is az izléstelenség felső határát súrolja.

Amúgy a hungaroszexuális kifejezésről egészen tegnap éjjelig azt hittem, hogy az én kreálmányom, de miután rákerestem a Google-ben kiderült, hogy Kocsis Máté még polgármestersége alatt használta magára ezt a kifejezést, amikor az Egyesült Államokban elfogadták az egyneműek házasságát. Bár az én kontextusomban ez mást jelent. Én olyan emberekre használom ezt a kifejezést, akik túlontúl is büszkék a magyarságukra és erre még nem is kicsit rájátszanak. Olyan emberek, akik talán nem is mélymagyarok, csak a látszat és a politikai seggnyalás miatt vállalják magukra ezt a szerepet. Ez pedig azért kiábrándító kicsit. Ne azért legyen valaki hazafi, mert a politikai palettán éppen jó helyen áll. Mindenesetre ez a felvonulás inkább kontraproduktív volt. Természetesen a kormánypártiak szerint ez egy hatalmas parádé volt, amivel méltó módon emlékeztek meg az egyik legnagyobb ünnepünkről, de akinek van némi izlése, az láthatta, hogy ez inkább tragikomikus volt.

A hungaroszexualitás természetesen nem létező nemi orientáció, de azon emberekre tökéletesen ráillik ez a jelző, akik annyira mélymagyarok, hogy mást nem hajlandók elfogadni és csak az a jó, ami magyar és akár a metál turult is hajlandóak lennének meghágni, ha azt megkövetelné a haza.

Még egy gondolat erejéig visszatérve a felvonulásra és megnézve annak a metál turult húzó himtagjait, tulajdonképpen beillene a Pride elemei közé is, mondjuk a Fidesz, vagy a Mi Hazánk mozgalom melegtagozatának részeként.

Összességében úgy gondolom, hogy jelen helyzetben több szempontból is felelőtlenség volt megtartani ezt a rendezvénysorozatot. Bár a tüzijáték tényleg nagyon szép volt, de az egész hétvégére szánt összeget sok más dologra el lehetett volna költeni. De hát nem véletlenül szokták mondani, hogy cirkuszt és kenyeret a népnek. A cirkusz az meg is volt 300%-ban. De örüljünk neki, hogy ezt a nyarat lezárhattuk egy ilyen parádéval, hiszen már a nyakunkon van a negyedik hullám, ami miatt úgy döntöttem, hogy veszek is egy szörfdeszkát. Kíváncsi vagyok rá, hogy a vírus mikor gondol úgy, hogy befejezi a nyári vakációját és újra elkezd fertőzni.

Vajon október 23-ra mivel készülnek majd?

Egy gondolat “A hungaroszexuálisok vonulása” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s