Igen, ez még mindig egy létező fogalom!

Sziasztok!

Ismét eljött az a ritka pillanat, hogy egy olyan hosszaságú elmefuttatásba kezdjek, amihez már nem elég a Facebook oldalam, hanem előveszem a régi jó és egyben méltatlanul elhanyagolt blogomat. Viszont ezáltal is láthatjátok, hogy akkor írok csak, amikor hangulatom van és nem állok semmiféle kényszer alatt. Szóval éppen a reggeli kávémat kortyolgattam és közben végiggörgettem a Facebook idővaonalamat megnézve, hogy mi történt a nagyvilágban. Eközben a szemem megakadt egy cikken, ami a SHE.HU oldalán jelent meg az én imádott oldalamról, a Gyermekmentes Övezetről. A fentebb említett általam női magazinnak titulált hírportál sérelmezte, hogy az oldalon olyan bejegyzések jelennek meg, amik nyíltan a gyerekvállalás és a családalapítás ellen buzdítják az embereket. Konklúzióként pedig megállapították, hogy akiknek nincs gyerekük, azoknak azért nincs, mert túl beszariak felelősséget vállalni.

Bár korábban jelent meg cikkem ezzel a témával kapcsolatban. Vallottam a saját gyerekmentességemről, írtam a közösségről és arról is, hogy például miért nem tudom elítélni a nem családbarát vendéglátó egységeket. Most viszont úgy döntöttem, hogy a cikk elolvasása után újra itt az ideje, hogy klaviatúrát ragadjak és ismét leírjam a gondolataimat. Na meg persze azért is, hogy a Gyermekmentes Övezet majd megossza a saját oldalukon, ahogyan ezt minden esetben tették. 😀

A saját gyerekmentességemrőlű

Jó egoista módjára legelőször saját magamról beszélnék, hogy én, jómagam hogyan is lettem gyerekmentes és miért nem érzem szükségét a gyereknevelésnek. Már gyerekkoromban is azt hallgattam a családomtól, kimondottan a nagyszüleimtől, ha majd felnőtt leszek és gyerekeim lesznek, akkor milyen jó lesz és akkor fogok igazán kiteljesedni. De valahogyan én már gyerek koromban sem kedveltem a gyerekeket. Igen, a saját korosztályommal nagyon nehezen tudtam megtalálni a közös hangot és nagyon sok esetben érettebbnek éreztem magam, míg őket pedig gyerekesnek tartottam. Sokkal jobban szerettem a felnőttek társaságát keresni és komoly dolgokkal foglalkozni. Először talán 14 éves lehettem, amikor egy hasonló családi összeröffenésnél előjött a téma, hangosan kijelentettem, hogy nekem nem lesz gyerekem, mert más az életcélom. Akkor azt mondták, hogy még kicsi vagyok és éretlenül gondolkodom, de majd 18 éves koromra ez változni fog. Nem így lett! 18 évesen, amikor mindenki jött azzal, hogy egyre közeledik a családalapítás ideje még határozottabban kijelentettem, hogy nekem nem kell gyerek, mert nem érzem magamban azt, hogy én képes lennék, vagy egyáltalán akarnék-e mást felnevelni.

Szokták volt mondani, hogy én egy önző ember vagyok és ebben ilyen szempontból igazuk is van ezen embereknek. Szeretem élvezni az életet, szeretek eljárni ide-oda, új dolgokat kipróbálni és ezeket egy gyerek mellett nem lehetne megélni ilyen szinten. Persze azóta is megkapom innen onnan, hogy nem teljes az életem és majd nagyon meg fogom bánni, de inkább belátom, hogy én erre alkalmatlan vagyok. Amúgy alapjáraton nincs bajom a gyerekekkel, de számomra olyanok, mint a zebra az állatkertben. Másnál távolról rendben van, de otthonra nem kéne.

Öreg korodban ki ad majd neked egy pohár vizet?

Bár még részben a saját példámhoz tartozik ez az eset, de ez jóval inkább már társadalmi elvárásnak minősül, hogy azért kell gyereket vállalni, mert, ha megöregszel, akkor idős korodban senki nem fog rólad gondoskodni. Ez talán az egyik (már bocsánat) legostobább érv a gyerekvállalás mellett, mert nem egy olyan esetet ismerek (akár családon belül is), hogy a szülő és a gyerek nem tartották a kapcsolatot a szétköltözés után, mert ilyan, olyan, amolyan indokok végett nem volt jó a kapcsolatuk. Tehát egyáltalán nem garancia, ha gyereket vállalsz, akkor az gondoskodni is fog rólad, ha megöregszel. Meg egyszerűen tanulja már meg mindenki, hogy gyereket csakis önmagának vállal az ember! Nem a kormánynak, nem a nagyszülőknek, nem a szomszédnak, nem a jó Istennek!

A szüleid biztosan szégyellik, hogy ilyen lettél!

Nos tény és való, hogy a szüleimnek ezt nem egyszerű feldolgozni, hogy a korosztályukon belül egyre többen válnak nagyszülőkké és nekik nincs és nem is lesz unokájuk. Úgy veszem észre, hogy talán el nem fogadták, de beletörődtek és már nem hozzákfel témaként.

Gyerek nélkül nincs család!

Mostmár végleg áttérek a saját szánalmas életemről a társadalom által feszegetett dolgokra. Az esetek többségében a nagy családmániások azzal érvelnek, hogy a társadalom legkisebb egysége nem az egyén, hanem a család. Jól tudjuk, hogy Magyarországon az Alaptörvény is kimondja, hogy a család az apából (aki férfi), anyából (aki nő) és gyerekekből áll. A gyermektelen párok szintén családként definiálják magukat, amivel nincs is semmi gond, hiszen a formalitásnál sokkal fontosabb, hogy szeresség egymást. Gondoljunk csak bele, hogy hány olyan sokgyerekes család van, ahol a szülők ölik egymást és csak amiatt nem válnak el, mert gyerekeik vannak. Ott vajon milyen példát látnak ezek a gyerekek és belőlük milyen felnőtt lesz a későbbiekben?

De például számos olyan eset van, hogy egy párnak a háziállat lesz a “gyereke” és arról gondoskodnak szeretetben és azt nevelik. Én is mindent megtennék azért, hogy végre megfelelő körülményeket biztosíthassak egy gyönyörű husky kutyusnak, aki az én szemem fénye lehetne. Ezek az emberek ugyanúgy családot alkotnak, csak nem gyerekkel, hanem kutyával.

A gyerekmentes éttermek, kávézók és hotelek

Elfogadás mindenek előtt, de akadnak kivételek, amikor tényleg mérlegelni kell, hogy mi miért létezik. A magyar társadalom jelentős része, beleértve a szüleimet is, rosszallóan néz azokra a vendéglátó egységekre, amik nyíltan vallják, hogy gyerekeket nem engednek be. Ennek több oka is van. Elsősorban minden felnőttnek jár az a lehetőség, hogy nyugodtan, higgadt körülmények között, csendben tudja magát kipihenni, ez pedig egy gyerekes társasággal nagyon ritkán sikerül. Nem egyszer futottam bele olyan jelenetbe, hogy elegáns étteremben a szülők nem tudták a gyerekeiket kordában tartani, s azok a vendégek között szaladgáltak, ezáltal megzavarva a többieket.

Továbbá érdemes belegondolni, hogy léteznek olyan szakmák, amikben kimondottan jól esik gyerekek nélkül kikapcsolódni. Egy óvónő, vagy tanítónő, aki napi szinten többszáz gyereket lát lehetséges, hogy inkább egy felnőttek által látogatott helyre mozdulna ki, mint, ami tele van sikítozó gyerekekkel. A családosok nagy része kirekesztőnek érzi ezeknek a helyeknek a létezését. Nekem is volt egy kommentelőm, hogy ő ezt kimondottan megalázónak érzi, hogy őt azért nem engedik be valahová, mert gyereke van és jogszabályba kéne foglalni az ilyen helyek betiltását. Erre pedig én azt mondom, hogy amíg több a családbarát hely, amik kimondottan előnyben részesítik a családosokat, addig ugyanúgy helyuk van a gyerekmentes helyeknek is. Sőt tudtommal tízszer annyi a családbarát helyek száma, így nekik még nagyobb lehetőségük is van válogatni.

Aki gyerekmentes gyerekgyűlölő

Most egy kicsit a Facebook közösségünk érdekében kell szólnom, hiszen a SHE.HU is néhány kiragadott komment alapján döntötte el, hogy a mi oldalunk egy gyerekgyűlölő közössék. Szó nincs itt erről. Közöttünk is ugyanannyira akadnak szélsőséges nézeteket valló emberek, mint a családosok közül azok, akik kijelentik, hogy minek vesz az levegőt, aki nem vállal gyereket. Az oldalt nagyon sok gyerekes is követi, akik kimondottan normálisan tudnak viszonyulni a humorhoz és velünk együtt nevetnek. Aki gyerekmentes az általánosságba véve nem utálja a gyerekeket, csak nem az az élete célja, hogy családot alapítson. Gyerekmentesként sosem mondanám egyik ismerősömnek, barátomnak azt, hogy ne vállaljon gyereket, viszont ezt ugyanígy fordítva is elvárom, hogy ők se szóljanak bele az életembe és ne kezdjenek el aggitálni. Kölcsönös tisztelet és elfogadás, amire nagyon szükség van.

Zárásképp pedig csak azt tudom ismételni, hogy a gyerekvállalás mindenkinek a magánügye. Mindenki el tudja dönteni, hogy szeretne-e gyereket, vagy sem és azt illik tiszteletben tartani. Egy gyereknek nem azért kell megfogannia, mert azt a társadalom, vagy az ország vezetői elvárják. A gyerek óriási felelőség és amit nagyon kevesen látnak be, hogy rengeteg érzelmi és anyagi áldozatot is megkíván. Attól még senki nem válik automatikusan jó emberre, sőt jó szülővé meg méginkább nem, mert a világrahozott egy gyereket. Következetesség és józan ész szükséges. Bízom benne, hogy azért a 21. században lassan eljutunk oda, hogy az embereket nem az alapján fogják megítélni, hogy kinek mennyi gyereke van.

3 gondolat “Gyerekmentesség” bejegyzéshez

  1. Neked szerencséd van (már amennyire szerencsének nevezhető egy betegség), mert hivatkozhatsz arra, hogy nem is lehet gyereked, így mindenki békén hagy, nem kell megmondani, hogy eleve nem is akartál gyereket. Amúgy én sem akarok, szerintem kifejtettem már itt is, hogy miért.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s