Avagy hová tüntem az elmúlt hónapokban…

Üdv mindenkinek újra itt! 😀

Bizonyára észrevettétek, hogy amióta elkúrtam egy pár ezer forintot mozira azért, hogy megnézhessek egy hatalmas színvonalú magyar politikai alkotást, szinte teljesen eltűntem. Pontosabban innen, erről a felületről tűntem el egészen idáig. Biztos vagyok benne, hogy jó pár ember örül annak amiért újra megjelentem itt és az sem hihetetlen számomra, hogy akadnak olyan egyedek is, akik nagyon-nagyon örültek annak, hogy a gondolataimmal nem mérgezem az internet bizonyos bugyrait.

Végül is miért döntöttem úgy, hogy belépek a WordPressbe és nyitok egy új bejegyzést az értelmetlen és teljesen unalmas, egysíkú gondolataimnak? Nos, erre egyszerű és egyben bonyolult is a válaszom. Nem szeretnék bunkó lenni azon emberekkel, akik hosszú éveken keresztül megtiszteltek a figyelmükkel és időt szenteltek arra, hogy elolvassák az itteni agymenésem. Tudom azt is, hogy van olyan olvasó is, aki a mai napig megnyitja a blogot és figyeli, hogy mikor van új írás. Úgy gondolom, ezen embereket illene megtisztelnem egy írással.

Bár az eltűnésem nem egészen teljes, hiszen az Ubul névre hallgató Facebook oldalamon elég gyakrn szoktam jelentkezni kisebb szösszenetekkel, vagy régi és aktuális fotóim mutogatásával. Ennek ellenére 7 év után eljutottam egy olyan szintre, ahol ki kell jelentenem, hogy megrekedtem a blogolással kapcsolatban. Az év vége felé kezdtem érezni, hogy nem tudok újat mutatni nektek, illetve elmúlt az a bizonyos érzés, amit annak idején ez az egész jelentett nekem. Presze ezáltal nem azt akarom mondani, hogy nincs meg az önálló véleményem a dolgokról, csak azt, hogy nem feltétlen szeretném ezt mindenki orrára kötni. Vagyis, nem tudom. Nem úgy akarom közölni, mint korábban. Persze fennáll annak a veszélye is, hogy ezen az “írói válságon” 😀 áltlendülök idővel és újra osztani fogom az észt, de most azt érzem, hogy nem akarom.

Meg őszintén szólva nem is történt semmi érdekes ezalatt a közel fél év alatt. Volt januárban egy születésnap, így belevágtam a 29 második felvonásába. Ugyanúgy tanítok, tananyagot gyártok néha, bejárok az ELTE-re. Időközben kitört a háború Ukrajna és a ruszkik között, ami következtében a covid annyira megijedt, hogy hirtelen el is tűnt. Na meg volt itt választás is, de az is annyira snassz, hiszen újra a Fidesz nyert, ezáltal ez a program is tök uncsi már.

Amúgy azt is meg kell említeni, hogy pszichológusok ajánlják az 5-7 évenkénti munkahelyváltást. Ez most erre a blogra pont érvényes, mert idén volt, hét éve az indulás. Igaz a nyelviskolában is hét éve tanítok, de ott teljesen jól érzem magam és akadnak még új helyzetek, amikkel szembe kell nézni. Mint például, hogy általános iskolásokat is kell tanítanom, ami nagyon nem egyszerű sok esetben, pláne, ha néha napján fegyelmeznem is kell.

De már megint rohadt sokat rizsázom itt a semmiről nektek. 😀 Egyszóval köszönöm szépen, ha eddig velem voltatok itt és azt is köszi, ha a jövőben sasoljátok Ubul Facebook oldalát, hiszen, ahogyan egy kicsit fentebb is említettem ott azért meg-megosztok dolgokat, néha még a véleményemet is. Ha pedig megint megjön a kedvem ahhoz, hogy mérgezzem az elméket, azt úgy is észre fogjátok venni. 😉

Puszi mindenkinek és a legjobbakat kívánom addig is! 😀 😀 😀

22 gondolat “Megrekedtem” bejegyzéshez

  1. Időközben kitört a háború Ukrajna és a ruszkik között, ami következtében a covid annyira megijedt, hogy hirtelen el is tűnt. – ez a legjobb rész! Ilyen jól még senki sem írta le a helyzetet.

    Kedvelés

  2. Kedves Gergőcske!

    Már reménykedtünk benne, hogy felszívódtál teljesen és elgondolkodtál azon, milyen módon aláztál meg embereket az írásaiddal. Ha megengeded, akkor, mint ismerősöd itt felvilágosítom a kedves olvasóidat, akik még mindig azt hiszik, hogy milyen őszinte és jó ember vagy.

    Kezdjük az elején, hogy szinte az egész életed egy hazugság, hisz sosem beszélsz a magánéletedről és a valódi önmagadról. Szerintem sokan kíváncsiak lennének arra, hogy kivel és miként találkozol, milyen céllal. Arról sem szól a fáma, hogy miből vered a blattot és miből telik neked olyan extrákra, mint éttermek, személyi edzés vagy az utazások hada. Ne értsetek félre, nem bántani akarom, leginkább sajnálatot és szánalmat érzek iránta, hogy ilyen utat választott magának és megnehezíti az életét azáltal, hogy mindenkit elmar maga melől.

    Kedvelés

    1. Az igazság ura? Érdekes név, de nem ettől leszel hiteles. Néhány dolog hiányzik a hitelességhez ebben a hozzászólásban. A valódi neved, honnan ismered Gergőt, tények és konkrétumok, és a válaszok az általad féltett kérdésekre. Ameddig ezek nincsenek, addig nem lehet komolyan venni a hozzászólást, mert így csak egy üres, felszínes, rosszindulatú pletyka. Ha benne lennének azok, amiket felsoroltam, akkor lenne egy hiteles, komolyan vehető hozzászólás. Persze ettől még lehet igazad, de ebben a formában nem lehet komolyan venni. Több hitelességet és kevesebb rosszindulatot várnék. És főleg tényeket, konkrétumokat, részleteket üres célozgatás helyett.

      Kedvelés

      1. Gergő közeli rokona vagyok és hidd el tudom nagyon jól, hogy mit írok. Gergő szisztematikusan fordult el mindenkitől. Nagymamája emlékét gyalázza az írásaiban, unokatestvére ballagásán nem vett részt munkára hivatkozva, miközben hét elején mindenki tudta az időpontot, továbbá más családi rendezvények alól is kihúzta magát, vagy megjegyzéseket tett rá. Egész gyerekkorában ilyen különc volt, amit nem lehetett kinevelni belőle és csak rosszabb lett. Azt hiszi hogy mivel pedagógiát tanul ezért mindenhez is ért. Másokat kioktathat, megalázhat a sárba tiporhatja őket csak mert talán lesz előle egy huszadrangú tanár. De arról már nem szól a fáma, hogy a szülei mennyit szégyenkeznek a viselkedése miatt és folyamatosan hazudniuk kell, ha valaki Gergőről érdeklődik. Nem is jó és nem is igazságos ember ő, ahogyan itt beállítja magát. Neki mindig is az volt a fontos, hogy kifele mutathassa a rongyrázást, amiért ő egy szalmaszálat nem tett keresztbe.

        Kedvelés

        1. Az ebben a blogban olvasottak alapján ő egyáltalán nem ilyen. És a Facebook oldalán is inkább tompítja a konfliktusokat, nem szítja. Ráadásul rendszeresen találkozik a szüleivel, akik nyilván nem látnák őt szívesen, és nem találkoznának vele rendszeresen, ha szégyellnék őt. Ezért kértem tényeket, adatokat, konkrétumokat, de megint nem kaptam. Nem célom Gergőt védeni, mert csak a blogját ismerem, személyesen még nem találkoztam vele, de addig hiszek az itt leírtaknak, ameddig nincs egyértelmű bizonyíték az ellenkezőjére. Egyszerűen azért, mert ismerem a blogot, mint műfajt. Nekem is van blogom, és tudom, hogy ez egy őszinte műfaj, egyetlen blogger sem hazudna nyilvánosan a saját blogján az életéről.

          Kedvelés

          1. Addig vagy szerencsés, amíg igazából nem ismered meg. Borzasztó egy személyisége van, amit természetesen nem fog az interneten megmutatni a nagy nyilvánosság előtt, hisze akkor a kutya nem lenne rá kíváncsi.

            Nem kaptál tényeket? Szerintem olvasd el újra, mert minimum három tényt is felsoroltam azok közül, amik jellemzik a fiatalembert. Nem véletlenül nem szívesen látott vendék a családon belül. Ez is elárulhatna valamit, csak úgy szólok. A szerencsétlen szülei meg persze, hogy várják, hiszen egyszem gyerekük nincs más és még akkor is szeretik, ha ő keresztbe lefossa őket.

            Kedvelés

            1. Lássuk, mit neveznek tényeknek!
              1. Nagymamája emlékét gyalázza. Melyik írásban? Linket kérek! Az írás melyik mondatát tartod gyalázásnak és miért? Ír bármit a nagymamáról, ami nem igaz? Ha nem, akkor miért érzed gyalázásnak? Ha igen, akkor melyik mondat nem igaz, és mi az igazság?
              2. Az unokatestvére ballagására el akart menni, csak későn tudta meg és nem lehetett áttenni más napra a másik dolgot. Én már láttam ezt a magyarázatot és elhittem. Te pontosan tudod, hogy a másik dolgot hány nappal előre lehetett volna más napra áttenni? Ha nem, akkor miért nem hiszed el te is a magyarázatot, és miért feltételezed, hogy szándékosan nem ment el a ballagásra? És amúgy mit szólt az a bizonyos unokatestvér? Őt mennyire zavarta Gergő távolléte, és elhitte-e a magyarázatot? És ha már közeli rokonnak nevezted magad: Te vagy ez az unokatestvér?
              3. Más családi rendezvények alól is kihúzta magát. Melyek voltak ezek? Biztosan kihúzta magát, vagy tényleg nem ért rá?
              4. Gyerekkorában is különc volt. Ez pontosan mit jelent? Miben volt más, mint az átlag?
              5. A szülei szégyenkeznek miatta. Pontosan mit szégyellnek, ki előtt, miért, és te honnan tudod ezeket?

              Kedvelés

              1. MA! Ha szeretnéd szívesen részletezed neked. Gergő a nagymamáját egy lelki terroristának állította be abban a cikkben, amit a megfelelési kényszerről írt. Olyan stílusban nyilatkozott “szerett” nagymamájáról, mint aki beszámíthatatlan demens öregasszony lett volna. Ez volt az amit a keresztanyja sérelmezett és abban az ominózus telefonbeszélgetésben hevesebben közölt vele. Egy szeretett és emlékekben tisztelt nagyszülőről nem írhat le ilyen gondolatokat.

                Ha nagyon el akart volna jönni az unokatestvére ballagására, akkor meg tudtra volna oldani. Csupa olyan ember volt ott, akik dolgoznak és érdekes módon mindenki meg tudta oldani. Idióta indok, hogy valaki a munkahelyéről nem tud eljönni. Mindenkinek nagyon fájt, többek között az unokatestvérnek is, hogy egy ilyen közeli rokon nem tiszteli meg a jelenlétével egy ilyen jeles napon.

                Nagyon sok más családi összeröffenésre sem jött el, mindig valamire hivatkozott kamu indokkal (hasfájás, fejfájás, másnaposság). Különc volt mindig! Mindig azt hitte, hogy felsőbbrendű másoknál és totálisan lenéző, lekezelő volt mindenkivel. Nem véletlen, hogy sosem voltak barátai és az iskolában is gyűjtötte az ellenségeket.

                Ha már iskola, akkor a szülei szégyenkezése is ebből fakad. Egyszerűen szégyellik, hogy a 30 éves fiúk még mindig nem tudott elvégezni egy egyetemet, miközben a kortársai már komplett egzisztenciával és családdal rendelkeznek. A családról alkotott képe is torz. Szegény szüleinek sosem fog ezáltal megadatni az, hogy átéljék a nagyszülői örömöket. Na meg azért sem, mert Gergő 1000%, hogy meleg. Bár ezt sosem mondta ki senki, de süt róla. 30 éves koráig sosem volt barátnője meg mindig fiúkkal van fotózva. Amúgy a viselkedése is sok esetben erre utal.

                Remélem számodra ez elegendő tény. 😉

                Kedvelés

                1. Csak körbe járunk, ugyanazokat ismételgetted, ráadásul a kifogásaidra konkrét, hiteles, komolyan vehető válaszokat kaphattál most is Gergőtől. Olvasd el, amiket itt pontokba szedett, abban valóban vannak tények, konkrétumok, ellentétben a te rosszindulatú célozgatásaiddal. Ezért továbbra is neki hiszek, ezt a vitát pedig részemről lezárom.

                  Kedvelés

                  1. Arról nem tehetek, hogy korlátolt gondolkodású vagy és csak az egyik oldal véleményét látod meg. Vitatkozni meg csak értelmes emberekkel lehet, úgyhogy kiszállhatsz nyugodtan.

                    Kedvelés

  3. Még mielőtt itt felkapnám a vizet és nem úgy kommunikálnék az állítólagos kedves rokonommal, ahogyan az értelmi szintjének megfelelő, egy pár dolgot tisztáznék a fentebb említett jellemzőim közül.

    1) Az, hogy én kivel és hogyan találkozom, vagy mit csinálok vele az csak is rám tartozik, ezért hívják magánéletnek.

    2) Nagymamám emlékét nem gyalázom, még akkor sem, ha ki merem jelenteni, hogy voltak problémái az életben (pl: mások felé való kényszeres megfelelés). Még mialőtt a következő kommentben megkapnám, hogy nem járok ki hozzá a temetőbe, ez igaz, de azért, mert naponta hallom a fejemben a szavait. “Addig becsüljetek, amíg itt vagyok! Utána ne rohangásszatok a temetőbe!”

    3) Unokatestvérem ballagásán nem vettem részt, hiszen, ha hétfőn tudom meg, hogy pénteken ballagás van, akkor már nem tudom megoldani a nyelviskolai helyettesítésem. Vállalkozásban dolgozom és nem egy multinál.

    4) Szokásom élesen bírálni a rokonságomat is, hogyha igazságtalanságopt érzek. Bocsánat, de azt nem tudom lenyelni, hogy közel kétéves haragosdi után egy olyan karácsonyi ebéd legyen, ahol úgy csinálunk, mintha semmi nem történt volna. Továbbá az is igaz, hogy nagynénémmel két éve nem beszélek, hiszen egy cikkem kapcsán telefonon felhívott, ami a részéről üvöltözésbe torkollt, amire én leraktam a telefont. Gondoltam vagyunk olyan kapcsolatban, hogy mindezen sérelmeket megbeszéljük higgadt körülmények között. Erre ő nem volt kíváncsi, illetve rám nem volt kíváncsi, mivel a higgadt beszélgetés lehetőségére a férjével együtt törölt facebookon az ismerősei közül. Számomra ez egy jel volt, hogy akkor ennyi és ne tovább. Most már felesleges lenne lépnie felém, rendezni a dolgokat. Nekem elég egyszer mondani, hogy nem kívánatos személy vagyok, onnentól kezdve nem kívánok senki életének a része lenni.

    5) Egy híján tíz éve dolgozom, hét éve pedig minimum két helyen, mindezt úgy hogy mellette tanulok is. Elvégeztem egy fotós iskolát, majd belevágtam az egyetembe, amit igaz, hogy nem fejeztem be, mivel a KRE nem az én világom volt és az idegrendszerem épsége érdekében eljöttem. Emiatt az is igaz, hogy két év tanulás kimaradt, mire visszaültem az iskolapadba és felvételiztem az ELTE-re. Viszont ezalatt a két év alatt is egy nyelviskolában és két középiskolában tanítottam. Apropó, itt hadd jegyezzem meg, hogy nem tartom magam sztár angoltanárnak, viszont az is jelent valamit, hogy a tőlem nyelvvizsgára jelentkező tanítványaim sikeres bizonyítványainak a száma már három számjegyű. Továbbá volt szakiskolai tanítványaim jönnek vissza hozzám tanulni. Akkor valamit mégsem csináltam szarul annyira.

    6) Az, hogy miből élek és miből “verem a blattot” szintén csak rám tartozik, de nem véletlenül dolgozom annyit amennyit. Ez sok esetben tényleg a szociális életem rovására megy, de ahhoz, hogy egy színvonalat elérjek, ahhoz néha erőn felül kell teljesítenem. Nem tart el senki! Szüleimtől, javarészt apukámtól el szoktam fogadni a pénzt, de azt is csak akkor, ha megdolgozom érte. Mivel én csinálom neki az egyéni vállalkozással járó papírmunkák szignifikáns részét, ezért hívhatjuk ezt a fizetésemnek is.

    7) Szüleim! Bármelyik rokonom is vagy, de ha a szüleimet és a velük való kapcsolatomat még egyszer a szádra mered venni, akkor Isten bizony megkereslek és kitaposom a beled! Sokan irigykednének arra, ha ilyen jó kapcsolatuk lenne a szüleikkel, amilyen nekem van. Fontosnak tartom, hogy amennyire lehet töltsek velük minőségi időt és az sem véletlen, hogy sokszor nyúzom őket azzal, hogy mozduljanak ki a komfortzónájukból és menjünk ide, oda, amoda. Nem azért látnak szívesen, mert egyszem gyerekük vagyok, hanem mert megvan közöttünk a kölcsönös tisztelet, az élni és élni hagyni elv!

    Szóval bármelyik közeli rokonom is vagy, nézz mélyen magadba! Feltéve, ha rokon vagy és nem csak egy szélhámos.

    Kedvelik 1 személy

      1. Akik tényleg ismernek, azok a mai napig mellettem vannak és nem egy kis szarnak hívnak, illetve nem dumálnak ki a hátam mögött. Igen, a barátaimmal is szokott néha napján konfliktus lenni, de szerencsére velük lehet értelmes felnőtt módjára kommunikálni és nem jutunk el az üvöltözéseig. Meghallgatjuk egymást!

        Kedvelik 1 személy

            1. Persze, Gergő, mert mindig ez volt a fejedben, hogy mindig más a hülye, te meg folyton az okos. Legalább nézz mélyen magadba, hogy miért nem látnak szívesen sehol Komáromban! Budapesten úgy játszod meg magad, ahogyan akarod, de itt helyben sokan jól ismernek.

              Kedvelés

            2. Sosem támogattuk a blogolásodat sem, mert látszott, hogy lelkileg valami nincs rendben benned. Anyádnak is többen mondtuk, hogy inkább egy pszihológus kell neked.

              Kedvelés

  4. Amúgy azt megerősíthetem, hogy különc voltam, de az nem igaz, hogy gyűjtöttem az ellenségeket. Visszahúzódó típus voltam, mert mindig is más érdekelt, mint a többieket. Nekem nem volt lényeg, hogy a legmodernebb mobilom legyen, nem játszottam online játékokkal. Középsulisként pedig nem vonzott, hogy discoba járjak az osztálytársakkal. Szívesebben jártam színházba, komolyzenei koncertekre és emiatt néztek ki engem. Az ált.sulis bullying alapja leginkább a gyengeségem és a teszetoszaságom volt, mert nem tudtam kiállni magamért. Bár hogyan is tudtam volna kiállni, ha én egyedül voltam néggyel szemben? Az állítólagos barátaim pedig nem segítettek volna. Ők inkább kimaradtak ezekből, hogy ne szálljanak rájuk is. Félreértés ne essék, nem áldozatként szeretném beállítani magam, azon továbbléptem. Amiért erről merek beszélni nyíltan, az azért van, mert most is sok olyan diák van, akik hasonló helyzetben vannak, mint annak idején én és őket segíteni kell.

    Kedvelik 1 személy

  5. Évekkel korábban barátok voltunk, s a végén rájöttem, hogy ellenség vagy. Annak is a legaljasabb. Beszélsz itt a barátokról… Az a barátod mindig, akitől hasznod származik. Szálás, étel, cigi hagy ne keljen sorolnom. Tudod mire gondolok. Képmutatásod mesterszinten műveled. Amúgy nehogy elhidjétek hogy ő milyen jó ember, engem is elárult amint érdeke úgy kivánta előttem meg zengte hogy a legjobb barátja vagyok.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s