…vagyis iskolában nem.

Sziasztok!

Mostanában lépten-nyomon szembesítenek azzal, hogy vissza kéne mennem a köznevelésbe tanítani, ha más nem óraadó tanárként. Elsősorban azért, mert iszonyatos tanárhiány van, másodszor pedig azért, mert sokak szerették a tanítási módszerem és talán nem is vagyok annyira nagyképű, hogyha azt mondom, hogy ez eredményesebben működött, mint a klasszikus iskolai, nyelvtanközpontű oktatás. Ilyenkor Lomb Kató bölcs szavai jutnak eszembe: “A nylevből tanuljuk a nyelvtant és nem a nyelvtanból a nyelvet!”

Természetesen nagyon jól esik az is, hogy egykori iskolai tanítványaim érdeklődnek, hogy hol, s miként dolgozom, mert jönnének vissza hozzám tanulni. Sőt abban az évben, amikor befejeztem ezt a műfajt, már augusztusban amiatt írtak, hogy menjek vissza. Az ilyen visszajelzések erősítenek meg abban, hogy valamit csak nem csináltam rosszul. Persze kaptam már meg kritikaként korábbi írásom alatt kommentben, hogy igazából azért szerettek engem, mert ez egy szakmunkásképző volt és kvázi nem kellett tanulniuk az óráimon, de ez nem teljesen volt így. Mondjuk úgy, hogy teljesíthető elvárásaim voltak és úgy szerveztem minden órát, hogy ott tanuljunk, nem pedig kiszórni egy csomó házi feladatot otthonra. Itt szeretném újra megjegyezni, hogy egy szakmunkásképző intézményben a diákok nem hülyék, mindössze motiválatlanok. A motivációt pedig a tanárok tudják a legjobban megadni a diákoknak azáltal, hogy érdekessé és interaktívvá teszik a tanulási folyamatot.

Bár nagyon jól esnek ezek a visszajelzések, amiket kisebb-nagyobb kihagyással három éve kapok, de ennek ellenére az elhatározás szikla szilárdan bennem van, hogy én ebben az életben nem szeretnék már iskolai nyelvtanár lenni. Ez nem a diákok vagy az alacsony fizetés miatt van, hanem maga a magyar oktatási rendszer olyan, amivel nem tudok azonosulni. Számomra elszomorítóak a körülmények, amik között a pedagógusoknak erőn felül kell teljesíteni. Arról nem is beszélve, hogy sajnos a társadalom nagy hányada úgy véli, hogy minden rendben van.

Muszáj kiábrándítanom mindnenkit, aki ebben hitt, hogy nem, semmi nincs rendben. A jelenleg uralkodó tanárhiány fenntarthatatlan. Erkölcsi és anyagi megbecsülésre van szükség. Ezen kívül pedig az egész életpályamodellt át kéne szervezni. Egyszerűen abszurd, hogy egy friss diplomás pedagógus, aki a diploma megszerzése előtt szakmai gyakorlaton vett rész, két évig csak gyakornoki pozícióban praktizálhat, majd csak utána csinálhatja meg a minősítést. Illetve gondoljunk bele mindabba is, hogy a portfólió írásán kívül mennyi adminisztratív dolog van a pedagógusokra hárítva.

Könnyű azt mondani, hogy a tanár az az állatfaj, aki befejezi a munkát délután 2-kor és akkor övé a világ, vagy akár említhetném itt az állítólagos háromhónapos nyári szünetet. Egy tanár sosem fejezi be a munkát a tanítási idő lejártával. Ahogyan a diákok hazamennek tanulni, a tanárok ugyanúgy hazamennek és folytatják a munkát otthonról. Ugyanis az adminisztrációt nem a tanítási időben végzik el, hanem utána. Óratervek, tematikus tervek, vázlatok készítése, de akár megemlíthetném az interaktív feladatok, vagy a száonkérések összeállítását is, illetve azok javítását. Ezek mind az otthontöltött láblógatós idő alatt készülnek el sok-sok óra munkájaként. Arról nem beszélve, hogy az intézmények java nem rendelkezik a megfelelő technikai háttérrel sem. Persze van 1-1 felújított intézmény a fővárosban, de vidéken ez csak elvétve van jelen. Én tanítani szeretnék és nem adminisztrálni! Amíg ezt a köznevelés nem teszi lehetővé, addig számomra ez egy ingoványos terep, amire nem szeretnék lépni.

A fizetésekről felesleges írnom bármit is, mert nyilvánosan elérhető az interneten, hogy a tanárok mennyit keresnek, mennyi az alapjövedelmük és mennyi a pótlék. Egy nagyon bölcs egyetemi tanárom mondta azt, hogy most csak az menjen tanárnak, akinek van egy olyan párja, aki képes finanszírozni ezt a hobbit. Persze lehet mondani, hogy nem számít a pénz, csak a hivatástudat és a tanítás szeretete, de sajnos abból nem lehet megélni. Az egyedülálló pályakezdő pedagógusok nagy része ezért nem tud kiköltözni a családi fészekből, mert az albérlet a rezsivel együtt elvinné a teljes fizetésüket.

Az utolsó rendelet, ami nálam becsukta a kiskaput, hogy valaha is visszakerüljek a közbe a középiskolai rendszer átalakítása volt és az előrehozott érettségi lehetőségének egy újabb korlátozása. Ugyanis előrehozott érettségit már csak nyelvből és informatikából lehet letenni a gimnáziumokban a 10. tanév végén, a technikumi képzésben pedig erre nincs lehetőség. Ezáltal próbálják a diákokat belekényszeríteni abba, hogy akkor is részt vegyenek a tanórákon, ha már korábban megvan az érettségihez szükséges tudásuk. Emiatt van az, hogy egy csomó 16 éves nyelvvizsgával rendelkező tanítványomnak is kötelezően be kell járniuk nyelvórákra, amíg el nem végzik az iskolát.

Bár sajnálom, hogy ezt kell írnom, mert szívesen részt vettem volna a jövő generációjának tanításában, hogy egy használható gyakorlatközpontú tudással rendelkezzenek, de ha nem hagyják, akkor más utat kell választani. Szerencsére akad még olyan hely, ahol szívesen várják az ötleteimet és nyitottak azon módszerekre, amik jó pár éve hasznosnak bizonyulnak.

2 gondolat “Nem akarok tanítani már…” bejegyzéshez

  1. A magyar oktatási rendszerrel tényleg sok a baj, de remény sincs, mert egyre inkább elhanyagolják a döntéshozók. Most már a belügyminisztérium alá tartozik az oktatás (amúgy az egészségügy is), pedig éppen a poroszos rendszerrel van a baj, amit a belügyminisztérium (és a belügyminiszter, egyben nyugalmazott rendőr tábornok) rendészeti, rendteremtési szemlélete még tovább erősítene.

    Nyelvtanárként még meg lehet oldani a problémát, ki lehet lépni a rendszerből, mert a legtöbb nyelviskola ma még magántulajdon, kötetlenebb szabályokkal, de nem minden tantárgyból van ilyen megoldás.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s