Sziasztok!

Mostanában egyre jobban beleásom magam az iskola és a pedagógia világába. Nemrég eszembe jutott, hogy a gyerekek hogyan viselkednek egymással az iskola falain belül. Amikor a gyermeki őszinteség nem egyenlő az ártatlansággal vagy az ártalmatlansággal.

A legtöbben, akik sokat mozgunk iskolákban, vagy éppenséggel gyerekekkel dolgozunk együtt tudjuk, hogy a gyerekek mindig is őszinték voltak egymással. Elég, ha csak visszaemlékezünk a gyerekkorunkra, hogy melyik osztálytársunk miért is cikizett. Anno az én időmben is voltak cikizések, amik nem annyira ártatlanok voltak. A legtöbb gyereket a családjának az anyagi helyzete miatt bántják, amiről ugye a gyerek nem tehet. Én amikor általános iskolába jártam, akkoriban a “nagymenők” a másik ruházatába kötöttek bele, majd azzal hencegtek, hogy milyen mobiljuk van és hogy a család milyen külföldi nyaraláson vett részt. Én mindig is átlagos körülmények között éltem a szüleimmel, ha meg is tehették akkor sem vették meg nekem a legdrágább dolgokat, mert felesleges lett volna. Persze emiatt én is céltáblává váltam.

Ezek a cikizések a legtöbb szülőnek csak ártatlan kis gyerek csínynek tűnnek, de ezeknek igen is hatalmas következményeik vannak. A bántalmazott gyerek ezáltal azt gondolja, hogy kevesebbet ér, még akkor is, ha esetleg jobb képességűbb a gazdag gyereknél. Nem lenne szabad, hogy az iskolában megjelenjen ilyen szinten a társadalmi különbségek. Otthon a szülőnek meg kell értetni a gyerekekkel, hogy nem mindenkinek telik iPhone-ra vagy nem mindenkinek van lehetősége internet előfizetésére.

Nagyon figyeljünk oda az ilyen bántalmazásokra, mert minél nagyobbak a gyerekek, annál inkább elhatalmasodnak ezek a zaklatások. Először csak ártalmatlannak tűnő szóbeli bántalmazás, de idővel ez akár fizikai és lelki bántalmazássá is fajulhat. Az elnyomott diákok egy “lúzer” vagy “csicska” szerepbe kerülnek, ami által azt hiszik, hogy ők sosem tudnak kitörni, ami nem igaz. Én is voltam ilyen helyzetben. Bántottak és meg is aláztak. Nem mertem szólni senkinek, mert féltem, hogy csak nagyobb bajom lesz belőle, de utolsó pillanatban mindent kitálaltam. Nem bántam meg.

A szülőknek és a tanároknak csak azt tudom mondani, hogy jobban figyeljünk oda az ilyenekre, mert nem minden gyerek tudja magát megvédeni. A gyerekeknek meg azt tanácsolom, akik hasonló cipőben járnak, hogy ne féljenek ilyen esetben segítséget kérni egy olyan embertől, akiben megbíznak és tudhatják, hogy segítségükre lehet.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s