IMG_4041Sziasztok!

Nemsokára 3 éves lesz a blog és tavasszal újra jelentkezni fogok napi blogokkal, amiben minden nap röviden össze fogom foglalni, hogy mi történik velem. Úgy vettem észre, hogy tavaly nyáron ennek volt sikere és többen szívesen olvasták a mindennapi rövidebb szösszeneteket.

Az utóbbi időben inkább komolyabb témákkal foglalkoztam, ami inkább társadalmi szinten van jelen és kevésbé írtam magamról, annak ellenére, hogy ez mégiscsak egy személyes blog lenne. Bár őszintén szólva szerintem még én is unnám, ha csak magamról írnék, meg arról, ami velem történik. Meg persze, az olvasóim nagy része sem mindig arra kíváncsi, hogy velem mi van. Sokszor jobban szeretnek egy adott témával kapcsolatos véleményt olvasni. Az utóbbi felkapottabb cikkem a The Sims PC játékról szólt, amely cikk rekordot döntött, 52 ezer megtekintést ért el.

Most viszont eljött az idő, hogy egy kicsit magamról és a mindennapjaimról meséljek. Lehet nem lesz olyan zaftos sztori, mint a szakmunkás-képzésről, vagy a sorkatonaság visszaállításának ötletéről szóló cikkem, de talán egy-két embert ez is érdekel.

A dohányzásról fogok most nektek írni, vagyis pont az ellenkezőjéről, arról, hogy fél éve nem dohányzom egyáltalán. Akik régebb óta ismernek, vagy a kezdetektől olvassák a cikkeimet ők most joggal vonhatnak kérdőre, hogy miért csak fél éve, amikor már 2015 novemberében bejelentettem, hogy nem dohányzom többé. Tény, hogy már többször elhatároztam, hogy nem gyújtok rá többet, de csak most jött meg hozzá a kellő akaraterő, hogy végleg befejezzem. A valós okokról a cikk végén fogok kitérni, de most pár szóban összefoglalnám, hogy hogyan váltam csúnya dohányossá.

Életem első cigarettáját 2008-ban, 16 évesen Vinyén, egy osztálykirándulás alkalmával szívtam el. Kicsit be voltunk csiccsentve és az egyik osztálytársam azt hitte, hogy annyira “szent” vagyok, hogy nem merek elszívni egy szál cigarettát, vagy csak azért nem teszem, mert tudom, hogy rosszul leszek tőle és félek a következményektől. Nem kellett sok a győzködéshez és elfogadtam azt a szál cigarettát. Mivel masszív passzívdohányos voltam, mert szüleim által szinte folyamatosan dohányfüst vett körül, ezért nem volt szokatlan a cigaretta és nem lettem rosszul az első letüdőzés után. Akkor nem is gondoltam, hogy életem egyik legnagyobb hülyeségét követem el. Onnantól kezdve egyre többször fordult elő, hogy elszívtam 1-1 szál cigit, majd azon kaptam magam, hogy naponta cigizek, majd pedig azon, hogy egy doboz elfogy két nap alatt. Ez egészen az utolsó érettségi vizsgai idejéig így ment.

Szüleim előtt nem sokáig titkoltam, hogy dohányos lettem, hiszen nem voltam soha elég körültekintő és vagy a szobámban az asztalomon, vagy a kabátzsebemben mindig fellelhető volt a cigaretta. Nem örültek neki, sőt apukám nagyon ellenezte, de azt mondta, hogy nem szól bele, hogy hogyan b*szom el az életem.

Nekem a cigi nem csak stresszlevezetés volt, hanem egy rituálé is. Reggelente, ébredés után egyből egy kávé és mellé elszívni egy cigarettát maga volt a nap fénypontja. Hosszú éveken keresztül így indítottam a napom. Érettségi után döntöttem úgy, hogy akkor leszokok és nem dohányzom. Ez idő alatt is dohányoztam, de csak nagyon ritkán, ha valami családi összeröffenés volt, vagy picit stresszesebb időszakomat éltem. Az igazi nagy visszaszokás 2012-ben volt, amikor a fotósképzésem a gyakorlati szakaszához érkezett és kitelepültünk a stúdióba, ahol a csoportban 8-an voltunk, abból 6 ember masszív dohányos volt. Hát nem kell mondanom, hogy nekem sem kellett több és újra elszaladt velem a ló és rendszeressé vált újra a cigi az életemben.

2013-ban elkezdtem az egyetemet, 2014-ben pedig tanulmányaim mellett elkezdtem dolgozni egy magazinnál. Rengetegszer volt stresszes helyzet pláne, ha egyetemen vizsgaidőszak volt, a magazinnál pedig lapzárta. Olyannyira hatalmas volt rajtam akkor a nyomás, hogy szó szerint láncdohányossá váltam. Többször megesett, hogy egymás után szívtam el 3-4 szálat és naponta másfél, két dobozzal is elfüstöltem. 2015 nyarának elején, egy enyhébb ideg-összeroppanás és egy gyomorfekély kellett ahhoz, hogy visszavegyem a mennyiséget. Innentől kezdve sokkal kevesebbet szívtam és váltottam egy gyengébb kiadásra.

Egészen tavaly szeptemberig ilyen úgymond kocadohányos voltam. Volt, hogy többet, volt, hogy kevesebbet szívtam, mindig a hangulatomtól függött és attól, hogy mennyire stresszes az életem. Tavaly szeptember végén daganatot diagnosztizáltak nálam. Szerencsére jó indulatú volt és két héten belül el is távolították. Nekem ez egy hatalmas sokk volt, hiszen rengeteg hasonlót lehet hallani, de az ember nem törődik vele, hiszen az vele úgy sem történhet meg. Egy fenét nem! 25 évesen azzal szembesültem, hogy daganatom van és ehhez a stresszen kívül a dohányzás is rengeteget hozzátett. Persze a doki ezt a daganatot 90%-ban a stressz számlájára írta, de azt is mondta, hogy a dohányzás elősegíti ennek a kialakulását. Amikor a diagnózissal szembesítettek, akkor határoztam el, hogy végleg feladom és kizárom a cigarettát az életemből.

Nehéz! Mai napig nagyon sokszor van az az érzésem, hogy rágyújtanék. Rengetegszer, ha dohányzó embert látok, akkor visszagondolok arra, hogy milyen jó is volt cigizni. Szerettem cigizni, mert ez nem csak egy kósza hóbort volt. Ezalatt a fél év alatt összesen két alkalommal gyújtottam csak rá, de mind a két alkalommal két slukk után be kellett fejeznem, mert nem esett jól. Ezt is egy jelnek tekintettem, hogy ne csináljam többé.

Most 26 évesen, anti-dohányosként kell ráeszmélnem arra, hogy mekkora hülyeséget követtem el azzal, hogy rászoktam a cigire. Az első dolog, ami nagyon sokkolt, hogy mennyi pénzt füstöltem el. A másik dolog pedig, ami még ennél is sokkolóbb az pedig a kinézetem. Rengeteg káros hatása van a dohányzásnak. Ezek közül az egyik legkomolyabb a bőr drasztikus öregedése. Jelenleg ott tartok, hogy 26 évesen 5-10 évvel idősebbnek néznek a koromnál az emberek. Az arcomon és a kezeimen nagyon hirtelen jelentek meg a ráncok. Szebb már nem lehetek, az arcom sem lesz simább, de talán 35 éves koromra 35 évesnek fogok kinézni.

Nem prédikálni akarok, de higgyétek el a cigi rengeteg bajt okoz, büdös és drága. Ha még nem szoktatok rá, akkor ne is szokjatok rá. Leszokni pedig tudom, hogy nem könnyű, de higgyétek el nem lehetetlen. Én sem jelenthetem még ki azt, hogy leszoktam, mindössze azt, hogy tünetmentes vagyok. Majd, ha 18 év múlva is szintén itt fogok tartani, akkor majd kijelenthetem, hogy tiszta vagyok.

Véleményeiteket, tapasztalataitokat szívesen várom a cikk alatt egy komment formájában. 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s